Szabó László, a sportsajtóban Szabó II (Polgár, 1934. november 4. – 2020. május 16.), magyar motorversenyző
Pályafutása
Szabó László 1934. november 4-én született a Hajdú-Bihar Megyében található Polgáron. Bár egyik szeme születésétől kezdve rossz volt, ifjú korától a motorozás volt a szenvedélye. Pályafutását húsz évesen kezdte, 1956-ban robbant be a legjobb magyar motorosok közé, amikor is három kategóriában nyerte meg a magyar bajnokságot a Zalka Máté klub színeiben egy Csepellel. Egy évvel később megkapta a kelet-német MZ négy Magyarországra érkező 125 köbcentiméteres versenygépéből az egyiket és ezzel hazai viszonylatban egy sikertörténet kezdődött. Szabó karrierje során összesen 22 magyar bajnoki címet nyert, a különböző géposztályokban, enduróban és túramotorozásban.
Két évvel az első bajnoki címét követően már nemzetközi szinten is letette a névjegyét, amikor csak a technika miatt nem nyerte meg a világbajnokságon kívüli Csehszlovák Nagydíjat. A vb-n kívüli futamok közül több nemzetközi versenyen is remekelt, a legnagyszerűbb teljesítményét 1962-ben nyújtotta, amikor két kategóriában is diadalmaskodott az ausztriai Salzburgringen. Teljesítményére több nagy gyár is felfigyelt, köztük a Suzuki és a Honda is, ám ő nem akart azzal a feltétellel máshova szerződni, hogy elhagyja Magyarországot. Ez a döntése viszont azzal is járt, hogy nem vehetett részt valamennyi világbajnoki futamon.
Első világbajnoki pontjait az 1961-es kelet-németországi versenyen szerezte, ahol az ötödik helyen futott be a célba a 125-ös mezőnyben (a világbajnok Jim Redman-t megelőzve.), ám egy kizárás miatt a negyedik helyen könyvelték el. Egy évvel később ugyan nem sikerült pontot szerezni három indulása során (ekkor mégcsak a legjobb 6 kapott pontot), ám egyik legemlékezetesebb versenye mégis az 1962-es évhez köthető. A Sachsenringen rendezett kelet-német futamon a gyengécske MZ-vel vezetett az utolsó körben, amikor a motorja megadta magát, ő viszont eltolta a motorját a célig és végül hetedikként intették le. Tette miatt a német közönség azonnal a szívébe zárta.
A vb-futamokon két kategóriában indult, első éveiben a 125 és a 250 köbcentis versenyek szerepeltek a repertoárjában, később a 350-es mezőnyben is próbára tette tudását. Első dobogós helyezését 1963-ban szerezte, amikor harmadikként végzett Hockenheimben a 125-ösök között. 1964 és 1966 csak négy világbajnoki futamon indult nyolcadliterben, a legjobb hat közé nem tudott bekerülni, ám 1967-től már nem volt kérdés, hogy ő a világ egyik legjobbja. A `67-es idény során Hockenheimben, Brnoban és Monzában is harmadik helyen végzett az MZ-vel és bár nem tudott ott lenni minden futamon így is ötödik lett a 125-ös világbajnokság összesítésében.
1968-ban már a 125 és a 250 köbcentis mezőnyben gyűjtögette a pontokat, a legjobb eredménye a Csehszlovákiában elért második pozíciója volt, ekkor hatodik volt az év végén. Az 1969-es szezonban folytatta a jó sorozatát, ekkor Monzában csípte el a második helyet, de Brnoban és Rijekában is a legjobb ötben végzett. Első dobogós helyezését a negyedliteres kategóriában az 1970-es Francia Nagydíjon szerezte, Le Mans-ban állhatott fel a dobogó harmadik fokára. Ekkor Assenben is indulhatott és a sportág szentélyében a 125-ös versenyt zárta harmadikként. Monzában csak Angel Nieto előzte meg a nyolcadliteres kategóriában és így ezt az évet is ötödikként zárta, karriercsúcsot jelentő 34 megszerzett ponttal.
1971-ben jött egy nagy váltás Szabó karrierjében, ugyanis ebben az évben debütált a 350 köbcentis kategóriában, valamint a futamok többségét MZ helyett már Yamahával teljesítette. Az új kategóriában való debütálás álomszerűre sikerült: Hockenheimben és a Sachsenringen is felállhatott a dobogóra, előbbi versenyen pedig csak a verhetetlen Giacomo Agostini előzte meg őt. 1971. július 18-a a magyar motorsport nagy napjaként vonul be a történelembe, ekkor rendezték ugyanis a Csehszlovák Nagydíjat. A 250 köbcentisek futamát Drapál János nyerte Szabó II László előtt, vagyis kettős magyar diadal született.
Szabó karrierje már két évig sem tartott ezután: 1972-ben összesen nyolc alkalommal szerzett pontot világbajnoki futamon. Egy évvel később indult utolsó világbajnoki futamán a Csehszlovák Nagydíjon a 125 köbcentisek mezőnyében. Nem úgy tervezte, hogy az lesz a búcsúja, ám az élet közbeszólt: egy versenyre utazott szerelőjével és egy részeg francia egyetemista beléjük rohant. Szabó túlélte a balesetet, ám a lába olyan súlyosan megsérült, hogy soha többé nem versenyezhetett.
