Szabados Béla (szobrász)

Ez a szócikk a szobrászról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabados Béla (egyértelműsítő lap).
Szabados Béla
1962-ben
1962-ben
SzületettSzabados Béla Lajos István
1894. július 20.[1]
Budapest
Elhunyt1970. január 20. (75 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaTiszaváry Edit Éva
(h. 1966–1970)
SzüleiSzabados Béla
Foglalkozásaszobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabados Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabados Béla (Budapest, 1894. július 20. – Budapest, 1970. január 20.) szobrász.

Életútja

Szabados Béla (1867–1936) zeneszerző és Balczár Irén fiaként született. Az 1920-as évek elejétől Pásztor János műtermében dolgozott mint segéd. 1925 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Szentgyörgyi István volt, az utolsó tanévben tanársegédi minőségben dolgozott. Sok elismerést aratott elmélyedt szemléletű naturalista stílusú szobraival. Kimagasló jelentőségű műalkotása a budapesti Kamermayer Károly-portréemlékmű.

Díjai, elismerései

  • 1931-32: Római Magyar Akadémia ösztöndíja

Válogatott csoportos kiállításai

  • 1930-tól vett részt a Műcsarnok kiállításain
  • 1952 • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1955 • VI. Magyar képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.

Művei közgyűjteményekben

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Jegyzetek

Források