Szabó Imre (püspök, 1901–1976)

Ez a szócikk az 1901–1976 között élt püspökről szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Imre (egyértelműsítő lap).
Szabó Imre
Született1901. szeptember 11.[1]
Sorokújfalu[1]
Elhunyt1976. május 21. (74 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • tanár
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1951. március 11. – )
  • segédpüspök (1951. március 11. – )
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (35-14-43)[2][3]
esztergomi segédpüspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1924. június 22.
Esztergom
Püspökké szentelés1951. április 29.
Szentelők
Hivatalesztergomi segédpüspök
Hivatali idő1951–1976
Hivatalesztergomi apostoli adminisztrátor
Hivatali idő1969–1971
Társszentelt püspökök
Kacziba József1969. február 12.
Udvardy József1969. február 12.
Vajda József1969. február 12.
Zemplén György1969. február 12.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó Imre (Sorokújfalu, 1901. szeptember 11. – Budapest, 1976. május 21.) római katolikus pap, esztergomi segédpüspök, apostoli adminisztrátor.[4]

Pályafutása

Budapesten, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd teológiát tanult a Központi Papnevelő Intézetben. Pappá szentelése 1924. június 22-én volt Esztergomban.[4] 1924 és 1926 között Zuglóban szolgált káplánként, majd hitoktatóként. 1931-től a budapesti érseki helynökségen dolgozott. 1933-tól 1944-ig érseki titkár, 1938-tól püspöki kamarás. 1944 és 1950 között a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom plébánosa, 1946-tól kerületi esperes is. 1950-től 1957-ig budapesti érseki helytartó.[4]

Püspöki pályafutása

1951. április 29-én (thiatirai címzetes püspöki címmel[5]) püspökké szentelték és esztergomi segédpüspökké nevezték ki.[4] 1951. július 21-én az Országházban a magyar katolikus egyház vezetői több évi ellenállás után meghajolva az államhatalom előtt, letették az esküt a Népköztársaságra, az 1949-es Alkotmányra, ahol segédpüspökként volt jelen. 1958 és 1962 között Hugyagra internálták. 1962-től a második vatikáni zsinat résztvevője volt. 1964. május 19-től később mesterkanonok és 1969-ig általános helynök. 1969 januárjában amikor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulásával VI. Pál pápa új főpásztorokat nevezett ki több egyházmegye élére, az esztergomi főegyházmegye vezetője lett apostoli kormányzóként (1969. január 24. –1971. szeptember 28-ig).[4]

Jegyzetek

Források

  • Katolikus Szó, 1971. 19. sz.; 1974. 14. sz.; 1976. 12. sz.
  • Új Ember, 1971. 19. sz.; 1976. 22. sz.

További információk