Szákovics János szabó és Hüfner Dorottya fia. Teológiai és jogi tanulmányai befejezése után, hivatásának teljesítése közben is már jelentős, Pécs történetére vonatkozó tudományos eredményeket ért el.[3] 1907-ben a Pécsi Jogakadémia tanára,[2] 1908-tól pedig a Városi Múzeum igazgatója volt.[3]
Régészeti, helytörténeti és művészettörténeti kutatásainak főbb területei: az ókori Pécs, latinul Sopianae, temetőjének lokalizálása, ókeresztény sírkamrák feltárása, a Pécsi székesegyház építéstörténetének vizsgálata, a kőtár anyagának feldolgozása, a székesegyházi ékszerek, kincstár, ruhatár és könyvtár leltározása, a káptalani levéltár rendezése.[3] A pécsi ókeresztény kornak jelentős kutatójaként nevéhez fűződik a Pécsi székesegyház nyugati bejárata előtti, 1600 éves Cella Septichora feltárása 1922-ben, mely egyike a három eddig ismeret pannóniai ókeresztény sírkápolnáknak.[2]
1921-ben kinevezték a Műemléki Országos Bizottság előadójának; e téren végzett munkája évtizedekre meghatározta a hazai műemlékvédelem tevékenységének irányát.[2][3] 1934-től az iparművészeti iskola tanára volt.[2]
1937. március 13-án hunyt el, sírja a pécsi Központi temetőben található.[4]
