Ez a szócikk a gépészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Szőke Béla (egyértelműsítő lap).

Szőke Béla (Jósvafő, 1894. október 21. – Budapest, 1980. november 19.) gépészmérnök, feltaláló, technikatörténész, a műszaki tudományok kandidátusa.

Gépészmérnöki diplomáját a Műegyetemen szerezte 1922-ben. Pályafutását a Weiss Manfred Rt.-nél szerszám- és gépszerkesztőként kezdte (1922-1925). Ezt követően 1940-ig az Első Magyar Gazdasági Gépgyár gépszerkesztője. Technikatörténészettel leginkább 1955-ös nyugdíjba vonulása után foglalkozott.

1972-ben a műszaki tudományok kandidátusa.

Az első világháborúból hadnagyként szerelt le.

Húga Szőke Anna.

Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár gépszerkesztőjeként elért kiemelkedő alkotása a kombinált búzamosógép.

A munkatársaival együtt tervezett botkormányos vezérmű – harántgyalugépbe beépítve – az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert.

Technikatörténészi munkája során, például Eötvös Loránd tudományos életének-munkájának kutatója.^[1]

1967-ben szerkesztésében jelent meg a Műszaki Nagyjaink 1-3. kötete. További munkái: Esztergáláskor fellépő rezgések (1953), A forgácsolószerszámok geometriája (1966).

Húgával, Annával grafikus öröknaptárt szerkesztett.

A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában szereplő szabadalmi bejelentései (lajstromszám, cím):^[2]

• 140483 Billegő kapa
• 137537 Lamellás tengelykapcsoló
• 137311 Dörzstárcsás hajtás
• 111614 Síkszitahajtás
• 111558 Mosó és tisztító gép búza és egyéb szemes terményekhez

• Az 1958. évi brüsszeli világkiállítás nagydíja^[3]
• GTE Irodalmi Díj (1962 és 1965)^[3]
• Bánki Donát-díj (1963)^[3]
• MTESZ-díj (1975)^[3]

• Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – Elektronikus kutatás