Szélyes Lajos és Pál Erzsébet fiaként született. 1909-ben szerezte meg oklevelét a budapesti Állatorvosi Főiskolán, majd a főiskola járványtani és bakteriológiai intézetében, azon belül a sertéspestis elleni szérum termelésére szervezett járványtani laboratóriumban dolgozott. Ebből a laboratóriumból alakult meg 1912-ben a Phylaxia Szérumtermelő Rt. (az 1940-es évek végén történt államosítását követően Phylaxia Oltóanyagtermelő Állami Vállalat), ahol négy évtizeden át dolgozott, egészen 1952-ig, előbb mint beosztott állatorvos, majd, 1927-től mint műszaki igazgató, 1945–1952 között pedig mint műszaki osztályvezető. Közben, 1917-ben állatorvostudományi doktori oklevelet szerzett, 1928-tól magántanárként, 1935-től egyetemi magántanárként oktatott az Állatorvosi Főiskolán, 1940 és 1946 között pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági osztályán. 1949-től 1952-ig az Agrártudományi Egyetem meghívott előadója is volt. 1952-ben az Agrártudományi Egyetemen megszervezte az Állategészségtani és Állatgyógyászati Tanszéket, amelynek tanszékvezető egyetemi tanára lett, e tisztséget 1959-ig, nyugdíjazásáig viselte.
Fő kutatási területei a sertéspestis, a lépfene elleni védekezés, valamint a tetanusz elleni aktív immunizálás kidolgozása és annak a gyakorlatba való bevezetése volt. Több mint félszáz tudományos publikációja jelent meg.
Fő művei
Állatkórtan és hygiene (jegyzet, Budapest, 1950)
Az állati betegségek közegészségügyi vonatkozásai (Budapest, 1955)
A Földművelésügyi Minisztérium előterjesztése a Minisztertanácshoz Szélyes Lajos tanszékvezető egyetemi tanári kinevezése tárgyában. 1956. március 8. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-K-1-c-100, 0013/20
További információk
Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.