PROFILPELAJAR.COM

	Szádeczky-Kardoss Elemér
Született	1903. szeptember 10.; Kolozsvár
Elhunyt	1984. augusztus 23. (80 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Szádeczky-Kardoss Gyula
Foglalkozása	geológus, geokémikus, egyetemi tanár, dékán, akadémikus, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1958. szeptember 26.)
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1921–1925)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949); Kossuth-díj (1952);
Sírhelye	Farkasréti temető (33/2-1-6)
	A Nehézipari Műszaki Egyetem 1. rektora
	Hivatali idő; 1949 – 1950
Előd	nem volt
Utód	Sályi István
	Sablon • Wikidata • Segítség

Szádeczky-Kardoss Elemér (Kolozsvár, 1903. szeptember 10. – Budapest, 1984. augusztus 23.) geológus, geokémikus, egyetemi tanár, dékán, rektor, országgyűlési képviselő.

Élete

Szülővárosában érettségizett 1921-ben, majd 1921–1925 között Eötvös-kollégistaként a budapesti Tudományegyetem természetrajz szakos hallgatója volt. Doktori értekezését Eötvös-díjjal tüntették ki. 1927-től 1949-ig a soproni Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia tanára, 1949–1950-ben az akkor alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora. 1951-től 1969-ig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ásvány-kőzettani intézete, majd a kőzettan-geokémiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1955-ben megszervezte az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumát, s annak igazgatója volt 1974-es nyugdíjba vonulásáig. 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1965-ben megszervezte az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát, melynek titkára, majd elnöke volt 1975-ig.

Munkássága

A földtudományok terén elért jelentős eredményei közül kiemelkednek üledékes, magmás és metamorf kőzettani, szénkőzettani és geokémiai művei. Eredményeit több mint 200 publikációban jelentette meg. 1952-ben megjelent Szénkőzettan című könyvében számos vonatkozásban újat alkotott a barnaszenek rendszerezésében. Egyik legkiemelkedőbb alkotása Geokémia című kézikönyve (1955), amely máig is az egyetlen magyar nyelvű geokémiai kézikönyv.

A Föld szerkezete és fejlődése című, 1968-ban megjelent kézikönyvében a globális tektonikai szemlélet alapján állva fejtette ki elméletét a kőzetkeletkezés és a Föld dinamikája közötti kapcsolatról. A hetvenes években már kialakult a földtudományok integrációjára törekvő szemlélete, amelynek összefoglalását Geonómia (1974) című művében fejtette ki.

Az univerzális ciklustörvény megalkotásával az anyag mozgásának általános tér-idő-sebesség összefüggését tárta föl. E munkájának rövid, de lényegi összefoglalását Benkő Ferenc Geological and Cosmogonic Cycles (1984) Appendix-ében publikálta. Élete utolsó éveiben sajtó alá rendezett műve posztumusz kiadványként jelent meg A jelenségek univerzális kapcsolódásáról (1989) címen.

Kitüntetései

Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 1949-ben és 1952-ben a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki. A Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a Szabó József-emlékérem kitüntetettje (1958), az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktora (1981) és a Leopold von Buch Emlékérem tulajdonosa (1983).

Emlékezete

Születésének centenáriuma alkalmából az MTA Földtudományok Osztálya 2003. szeptember 3-án felavatta mellszobrát az ELTE Természettudományi Karán (Pázmány Péter sétány 1/c).

Művei (válogatás)

Rendszeres ásványtan. Budapest, 1950
Szénkőzettan. Budapest, 1952
Geokémia. Budapest, 1955
A Föld szerkezete és fejlődése. Budapest, 1968
Geonómia. Budapest, 1974
A jelenségek univerzális kapcsolódásáról. Budapest, 1989

Jegyzetek

Források

Pantó György: Sz. K. E. Magyar Tudomány, 1985.
Pantó György: Sz.-K. E. Földtani Közlöny, 1986. 3. sz.
Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 744. o. ISBN 963-85433-5-3
Nagy Béla: Sz.-K. E. Bp.: Akadémiai Kiadó, 2006 (A múlt magyar tudósai)