A település mottója a közeli vizekhez és a Cascade-hegységhez való közelségét jelzi. 1992 óta rendezik meg a háromnapos Oregon Jamboree countryzene-fesztivált, ahol tizenháromezer vendég fordul meg.[3] 2018-ban a Willamette Nemzeti Erdőt választották a Capitolum karácsonyfájának forrásául, amelyet minden évben az USA más-más vidékéről szereznek be.[4]
A helyiség legnagyobb foglalkoztatói a Ti Squared Technologies titánfeldolgozó, a fémdetektorok gyártásával foglalkozó White’s Electronics, a lövedékek gyártásával foglalkozó HEVI-Shot, a Cascade Timber Consulting faipari befektetésekkel foglalkozó szervezet, az erdőhatóság, a fűtőtesteket forgalmazó Radiator Supply House, a Murphy Plywood faipari gyártócég, a McCool Millworks bányaipari vállalat és az iskolakerület.[5]
A körzet közösségi közlekedését a Linn Shuttle biztosítja.[6] A város hetilapja a The New Era,[7] valamint elérhető az Albany Democrat-Herald is.[8]
Történet
Az első telepesek 1850-ben érkeztek a helyi völgybe. Az itt található, nevét a helyi szalon ormán lévő trófeákról kapó Buckhead település az Ames patak és a Déli-Santiam-folyó torkolatánál jött létre. Innen keletre alakult meg Mossville, ahol egy bolt és egy posta volt. 1874-ben a két közösség összeolvadt, majd 1893-ban hivatalosan is létrejött Sweet Home városa.[9]
1865-ben nyílt meg a Willamette-völgyet Oregon középső részével összekötő Santiam Wagon Road fizetős út, amely a Santiam-hágón át Sisters közelében lévő Polk táborig haladt. Az út létfontosságú volt a haszonállatok nyugatról középre, illetve a gyapjú keletről visszafelé irányban, a Cascade-hegységen át való, a feldolgozókig való szállításában.[10] A Columbia folyótól délre lefektetett vasútvonal, illetve a McKenzie Pass Highway az utat az 1930-as évekre feleslegessé tették; később nagyrészt ezen a nyomvonalon jelölték ki a U.S. Route 20-at.[11]
A faipar anyagszükségleteinek megnövekedése miatt az 1940-es években a város gyors növekedésnek indult, amely tovább erősödött a Green Peter-gát 1962-es, illetve a Foster-gát 1966-os építkezésével.[12]
Az 1980-as években a helyi faipar a gazdasági folyamatok, a verseny, a hatékonyság javulása, illetve az erdők védelmének érdekében szigorodó szabályozások miatt hanyatlásnak indult, ekkor számos üzem szűnt meg;[13][14] a település ekkor új bevételi források után nézett, például az Oregon Jamboree countryfesztivál megrendezése.[3]
Az Ames- és Wiley patakok a város területén belül csatlakoznak a Déli-Santiam-folyóba, amely a helység északi részén elhelyezkedő Foster víztározótól indul.[15]
Sweet Home egy őskori megkövesedett erdőn épült ki; a környéken találtak még achátot, jáspist, illetve egyéb kristályokat és ásványokat is.[16]
Fedett hidak
A Scio közelében folyó Thomas-patakról az Ames patakra áthelyezett Weddle fedett híd a helyi Sankey parkban található.[17] A körzetben két hasonló műtárgy található: a Sweet Home-tól 13 km-re délnyugatra haladó Calapooia folyó felett emelt Crawfordsville-, valamint a Déli-Santiam-folyó innen 19 km-re keletre található szakaszán átívelő Rövid fedett híd.[18][19]
Éghajlat
A város éghajlata a Köppen-skála szerint mediterrán (Csb-vel jelölve).[20] A legcsapadékosabb a november–december, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július és augusztus, a leghidegebb pedig december.
A 2010-es népszámláláskor a városnak 8925 lakója, 3440 háztartása és 2315 családja volt. A népsűrűség 650 fő/km2. A lakóegységek száma 3768, sűrűségük 274,4 db/km2. A lakosok 93,3%-a fehér, 0,3%-a afroamerikai, 1,3%-a indián, 0,8%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,1%-a egyéb, 3%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,7% (3,9% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 0,5% egyéb spanyol vagy latino származású.)
A háztartások 33,7%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 47,5% házas, 13,9% egyedülálló nő, 5,9% egyedülálló férfi, 32,7% pedig nem család. 25,7% egyedül élt; 11,4%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,57 személy élt; a családok átlagmérete 3,05 fő.
A medián életkor 39,6 év volt. A város lakóinak 25,7%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,6% 18 és 24 év közötti, 22,3%-uk 25 és 44 év közötti, 27,5%-uk 45 és 64 év közötti, 16,7%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,6%-a férfi, 50,4%-a pedig nő.[24]
2000
A 2000-es népszámláláskor a városnak 8016 lakója, 3063 háztartása és 2132 családja volt. A népsűrűség 583,8 fő/km2. A lakóegységek száma 3347, sűrűségük 243,7 db/km2. A lakosok 93,6%-a fehér, 0,2%-a afroamerikai, 1,7%-a indián, 0,6%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1%-a egyéb-, 2,7%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,1% (2,4% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,6% pedig egyéb spanyol/latino származású.)
A háztartások 21,3%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 52,2% házas, 12,2% egyedülálló nő; 30,4% pedig nem család. 25,2% egyedül élt; 13,6%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,59 személy élt; a családok átlagmérete 3,07 fő.
A város lakóinak 27,9%-a 18 évesnél fiatalabb, 5,3% 18 és 24 év közötti, 25,3%-uk 25 és 44 év közötti, 21,7%-uk 45 és 64 év közötti, 17,2%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 37,3 év volt. Minden 100 nőre 94,6 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 90,7.
A háztartások medián bevétele 31 030 amerikai dollár, ez az érték családoknál $35 833. A férfiak medián keresete $32 866, míg a nőké $20 833. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $13 548. A családok 14%-a, a teljes népesség 17,5%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 21,1%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 11,1%.[25]
Oktatás
A gimnázium
A településnek három általános iskolája (Foster, Hawthorne és Oak Hights), egy középiskolai előkészítője (Sweet Home Junior High School), valamint egy gimnáziuma (Sweet Home High School) van, amelyek a Sweet Home-i Iskolakerület fennhatósága alá tartoznak.[26]
A városban a Linn–Bentoni Közösségi Főiskola kihelyezett kampuszt üzemeltet.[27]
Pihenés
Horgászat a Déli-Santiam-folyón
A városban hét park található.[28] A közelben csónakázásra, vadászatra, túrázásra, vízi sportok űzésére, kempingezésre és aranyásásra van lehetőség.[29] A Déli-Santiam-folyón található Foster víztározón csónakdokk és egész évben üzemelő kikötő, míg a Green Peter víztározón csak előbbi található.[30][31] A Déli-Santiam-folyó lazac- és szivárványospisztráng-állománnyal rendelkezik, míg a Quartzville patakon kajakozásra és aranyásásra nyílik alkalom.[32]
A közelben számos túraútvonal található: a Lovas-szikla-gerinc, a Cascadia Állami Parkban fekvő Soda-tavi-völgyi ösvény, valamint a Willamette Nemzeti Erdőben található egyéb lehetőségek. A Menagerie erdőség sziklamászásra is alkalmas.
A településtől tizennyolc kilométerre északnyugatra található a 18 lyukas Mallard pataki Golfklub, míg a legközelebbi síelési lehetőség a 84 km-re keletre, a Santiam-hágóban lévő Hoo Doo Ski Bowl.
Sweet Home szerepelt a Travel Channel „Cash and Treasures” című műsorában, ahol a város és a Holley között elhelyezkedő Holleywood Ranchon felfedezett megkövesedett famaradványokat mutatták be.[33]
Híres személyek
Dr. James McCarthy – a Harvard Egyetem oceanográfus professzora[34]
Matt Slauson – a Los Angeles Chargers offensive linemanje[36]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sweet Home, Oregon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Robert S. Klindt: Oregon’s Bridges Uncover Simpler Times (angol nyelven). San Jose Mercury News, 1989. december 3. [2009. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
