2009. január 15-én a US Airways 1549-es járata nem sokkal a felszállás után madarakkal ütközik, ennek következtében a gép mindkét hajtóműve leáll. Az irányítótorony felajánlja a visszafordulást és a vészhelyzeti leszállást, illetve egy másik repülőtéren való leszállást is (ami 11 km távolságra van). Mivel a gép magassága és sebessége ezek eléréséhez nem elegendő, a kapitány úgy dönt, hogy bár erre nem kapott kiképzést, leszáll a géppel a Hudson folyón.
Bár a leszállás sikeres és az utasok csak kisebb sérüléseket szenvednek, a légi-katasztrófákat vizsgáló bizottság (az NTSB) vizsgálatot folytat annak érdekében, hogy az eseményeket, illetve az azokhoz vezető okokat, elsősorban a gép kapitányának szerepét tisztázzák. A nyomozók ugyanis azt feltételezik, hogy a bal oldali hajtómű alapjáraton még működőképes volt, így a géppel le lehetett volna szállni mindkét repülőtéren. A kapitány vitatja ezt.
A szimulációk azt mutatják, hogy a géppel valóban le lehetett volna szállni mindkét repülőtéren, azonban a kapitány rámutat, hogy az ütközés után a gép állapotának felmérése, a hajtómű újraindításának megkísérlése némi időt vett igénybe, amit a szimulációk során nem vettek figyelembe. Amikor beépítik a 35 másodperces késlekedést a műveletek folyamatába, a gép mindkét esetben épületekbe ütközik (vagyis a leszállási kísérletek meghiúsultak).
Időközben előkerül a folyóból a gép bal oldali hajtóműve, ennek vizsgálata azt mutatja, hogy a hajtómű működésképtelen volt, ahogy a kapitány állította.
A vízreszállás után a 155 utast a közelben rendszeresen közlekedő kompok, a parti őrség, illetve a rendőrség kimenti a repülőgép szárnyairól.
_after_crashing_into_the_Hudson_River_(crop_1).jpg)
