Steiner Sámuel tanító és Kohn Sarolta fia. Középiskolai tanulmányait otthon mint magántanuló kezdte, Késmárkon folytatta és Lőcsén végezte 1867-ben. Majd a budapesti egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott; letette 1875-ben a jog- és államtudományi, majd a középiskolai tanári vizsgálatot. Az önkéntesi év leszolgálása után 1870-ben a Pester Journal szerkesztésébe lépett. 1872-ben Bécsbe ment a Tagespresse meghívására; a lap egyik szerkesztője volt és hosszabb utazásokat tett külföldön. 1874-ben nem tudta tovább a magyarokat megvédeni a szász agitáció ellen, otthagyta a lapot és a Neue Freie Presse megbízásából Olaszországba ment Petrarca 500 éves jubileumának ünneplésére. Még ugyanazon év őszén visszatért Budapestre és a Neues Pester Journal tárcacikkírója és a törvényszéki rovat vezetője volt; szabad idejét ez alatt a magyar remekíróknak a külföldön való ismertetésére szentelte. 1875-től a fővárosban több évig a tanári pályán működött. Ettől 1880-ban végképp megvált, újságírói foglalkozásához visszatérve, 1881-ben a Pester Lloyd parlamenti rovatvezetője lett és az országgyűlési tudósítások kritikai bevezetését honosította meg a budapesti hírlapokban. Lefordította németre fordította Arany JánosBuda halála című művét, ezért 1880-ban a Kisfaludy Társaság levelező tagjának választotta meg. 1895-ben megvált a Pester Lloydtól és átvette a Budapesti Tudósító (Budapester Correspondenz) szerkesztését. Társadalmi téren a szünidei gyermektelep intézményét honosította meg Magyarországon és fölvirágzásának egyik főtényezője. 1901-ben megkapta a porosz sasrend IV. és a perzsa nap- és oroszlánrend III. osztályát; 1903. február 8-án pedig a Ferencz József-rend tiszti keresztjét.
Felesége Bróde Júlia volt, Bróde Lipót ügyvéd és Mayer Lujza lánya, akit 1880. december 19-én Budapesten vett nőül.[5]
Írásai
Cikkei a Fővárosi Lapokban (1875. 251. 255. sz. Pulszky Ferencnél); a Kiss József, Zsidó Évkönyvében (Vörös Ajszik cz. rajza); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (XVII. A Nibelungok Buda halálában, székfoglaló 1881. nov. 30., XVIII. 1883. Dux Adolf emlékezete, XXVII. 1890. Ring Mihály emlékezete); az Ung. Revueben (1887. Die ung. Literatur in den letzten fünfzig Jahren, 1888. Johann Arany's Nachlass, 1893. Denkrede auf Faust Pachler); a M. Szellemi Életben (Bpest, 1892. I. Vilmos császár, Haynald bibornok, Gyulai Pál, én) sat.; eredeti német versei és novellái a német szépirodalmi lapokban. Lefordította Tóth Ede Falurosszát «Der Dorflump» cz. (1878.), melyet a hazai és külföldi német színpadokon többször adtak.
Munkái
Culturbilder aus Budapest. Leipzig, 1875. (2. kiadás. Uo. 1876.)
König Buda's Tod. Ein Epos von Johann Arany. Aus dem Ungarischen übersetzt. Uo. 1879. (Ism. Budapesti Szemle XXI.).
Sub auspiciis imperatoris et regis. Die heurigen Kavallerie- und Korpsmanöver stattgehabt unter den unmittelbaren Befehlen Sr. Majestät. Budapest, 1896.
Im Manöver Kaiserzelt, Budapest, 1899.
Szerkesztette az Új Országgyűlési Almanachot 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és képviselőház tagjairól. Bpest, 1888.; az Országgyűlési Almanachot 1892-1897. Uo. 1892., 1897-1901. Uo. 1897., 1901-1906. Uo. 1901. (Folytatták Fabró Henrik és Ujlaki József).
Vértanú című tragédiájával a 400 aranyos Karátsonyi-díjért pályázott, azonban a Magyar Tudományos Akadémia részéről csak dicséretet nyert.