Stroncium-nitrát

Stroncium-nitrát
IUPAC-név Stroncium-nitrát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10042-76-9
PubChem 24848
ChemSpider 23231
EINECS-szám 233-131-9
SMILES
[Sr+2].[O-][N+]([O-])=O.[O-][N+]([O-])=O
InChI
1/2NO3.Sr/c2*2-1(3)4;/q2*-1;+2
InChIKey DHEQXMRUPNDRPG-UHFFFAOYSA-N
UNII BDG873AQZL
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Sr(NO3)2
Moláris tömeg 211,630 g/mol (vízmentes)
283,69 g/mol (tetrahidrátos)
Megjelenés fehér granulált szilárd anyag
Sűrűség 2,986 g/cm³ (víz,emtes)
2,20 g/cm³ (tetrahidrát)[1]
Olvadáspont 570 °C ((vízmentes)
100 °C, szétesik (tetrahidrát))
Forráspont 645 °C (szétesik)
Oldhatóság (vízben) vízmentes:
710 g/L (18 °C)
660 g/L (20 °C)
tetrahidrát:
604.3 g/L (0 °C)
2065 g/L (100 °C)
Oldhatóság ammóniában oldódik
etanolban, acetonban nagyon rosszul oldódik
salétromsavban nem oldódik
Mágneses szuszceptibilitás −57.2·10−6 cm³/mol
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet kockás (vízmentes)
Veszélyek
Főbb veszélyek Irritáló
NFPA 704
0
2
0
 
Lobbanáspont Nem gyullékony
LD50 2750 mg/kg (rat, oral)
Rokon vegyületek
Azonos kation stroncium-szulfát
stroncium-klorid
Azonos anion berillium-nitrát
magnézium-nitrát
kalcium-nitrát
bárium-nitrát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A stroncium-nitrát egy szervetlen vegyület, melynek kémiai képlete Sr(NO3)2. Ezt a színtelen szilárd anyagot a pirotechnikában a vörös szín előállításához használják. Ezen kívül ugyanitt oxidáló közegként is alkalmazzák. A stroncium-nitrát hőbomlása 570 °C feletti hőmérsékleten megy végbe, amely során stroncium-oxid, nitrogén-dioxid és oxigén keletkezik:

Sr(NO3)2 → 2SrO + 4NO2 + O2

Előállítása

A stroncium-nitrátot leggyakrabban salétromsav és stroncium-karbonát reakciójából állítják elő.[2]

2 HNO3(aq) + SrCO3(s) → Sr(NO3)2(aq) + H2O(l) + CO2(g)
A salétromsav és a stroncium-karbonát reakciója, melyből létrejön a stroncium-nitrát.

Felhasználása

A többi stronciumsóhoz hasonlóan a stroncium-nitrátot is használja a pirotechnikai ipar a tűzijátékok sötét vörös színének előállításához. A só oxidációs képessége ezekben a helyzetekben pozitívumnak számít.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Patnaik, Pradyot (2002). Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, ISBN 0-07-049439-8
  2. ↑ (1950) „Strontium Sulfide and Selenide Phosphors”. Inorg. Synth. 3, 11–23. o. DOI:10.1002/9780470132340.ch4. 
  3. ↑ MacMillan, J. Paul; Park, Jai Won; Gerstenberg, Rolf; Wagner, Heinz; Köhler, Karl and Wallbrecht, Peter (2002) "Strontium and Strontium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a25_321