Strassburgi Hugóhoz hasonlóan Albertus Magnus egyik – éppenséggel legjobban kedvelt – tanítványa volt. Nem érte meg mestere 1280-as halálát, mert már három évvel korábban elhunyt. Kommentárokat írt ArisztotelészMeteorjához és a Szentenciákhoz, de csak egy De summo bono című irat maradt az utókorra utána. Ez tulajdonképpen Pszeudo-DionüszioszDe divinis nominibusának magyarázata.