PROFILPELAJAR.COM

	Stjepan Podhorsky
Született	1875. december 21.; Zágráb
Elhunyt	1945. október 13. (69 évesen); Zágráb
Állampolgársága	Ciszlajtánia
Foglalkozása	építész
Iskolái	Bécsi Képzőművészeti Akadémia
Sírhelye	Mirogoj temető (Division RKT, site 935, class KAPELA, #1)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Stjepan Podhorsky témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Stjepan Podhorsky (Zágráb, 1875. december 21. – Zágráb, 1945. október 13.) horvát építész, a horvátországi templomépítészet kiemelkedő alakja.

Élete és munkássága

Ifjúkora

Stjepan Podhorsky 1875. december 21-én született Zágrábban, a Vlaška utcában. Az általános iskola és a középiskola elvégzése után beiratkozott az Építőmérnöki Iskolába, amelyet 1896-ban végzett el az építőmérnöki kurzus első végzőseinek csoportjában^[4], amelyben csoporttársai Josip Markovic, Alojz Bastl és Oto Munder voltak. Az ismert építész Hermann Bollé már iskolás korában különösen tehetséges diákként fogadta műtermében. Mielőtt azonban felvette volna, elküldte őt a székesegyház kőfaragójához, hogy alaposan tanulja meg a kőfaragó szakmát.^[5] Ezt követően folyamatosan foglalkoztatta műtermében, megtervezve mindent, amit csak kézhez kapott. Bollé műtermében találkozott egy másik tehetséges fiatal zagorjei építésszel, Viktor Kovačić-tyal, akivel Bollé fontos munkatársává vált.

Bollé munkatársaként

Annak ellenére, hogy Podhorsky és Kovačić is Bollé munkatársa lett, mindketten éles vitába keveredek vele, elsősorban azért, mert nem értettek egyet a horvát építészeti örökség helyreállításának radikális purista megközelítésével.^[4] Bollé és Podhorski konfliktusa különösen 1901-ben került előtérbe, amikor a Tarcal-hegységbe küldte, hogy vezesse a Grgetka ortodox kolostor újjáépítési munkálatait. Ezt követően Podhorsky hamarosan elhagyta Bollé műtermét, és az 1901/1902-ben lebontott középkori oštarijei Szűz Mária-templom helyreállítását és újjáépítését már önállóan fogadta el. Egy évvel később Bécsbe, a Képzőművészeti Akadémiára ment tanulni Viktor Lunz professzorhoz^[6], az ókori és középkori művészet udvari tanácsadójához, a bécsi historizmus egyik képviselőjéhez. Ez a választás maradandó nyomot hagyott további munkásságában, amely a neo stílusú eklektikában nyilvánult meg. Azokban az években Podhorskit Bécsben számos elismerésben részesítették, amelyek közül a legjelentősebb a legsikeresebb klasszikus műért járó nagyszerű Hansen-érem.^[4]

Sikerek és viták

A bécsi iskolából hazatérve Podhorsky számos jelentős építést végzett Zágrábban, mint például a Villa Heim a Nazorova utcában (1906), az ortodox önkormányzat épülete a Bogovićeva utcában (1907), a lakóépület és a Gayer gyógyszertár a Kačićeva és Ilica utcák kereszteződésében (1908), valamint a Mažuranić téri Mesterségek Háza (1908/10).^[7] Azokban az években alakította át a Kőkapu híres gyógyszertárát is, valamint rendezte az elhagyott Szent György temető parkját.

Természetesen Podhorski tevékenységének ebből az időszakából a legjelentősebb a Horvát Építészklub megalapítása volt^[6], melynek első ülése 1905. május 20-án volt. A klub egyik első ténykedése a Bollével és Kršnjavival 1906-ban a Bakač-torony lebontásával kapcsolatos konfliktus volt, amelyben egyik fél sem kímélte a másikat. A sértő szavakkal és a kölcsönös vádaskodásokkal megírt levelek napról érkeztek Teodor Pejačević bán asztalára.

Ez az időszak az első nagyobb hazai építészeti versenyek ideje is, amelyeken Podhorsky is részt vett. Díjat nyert többek között a Kormánypalota (ma a Parlament épülete, 1907, 2. díj), a Kaptol (1908, II. díj) és a voloskói plébániatemplom (1913, I. díj) pályázati kiírásán. Podhorsky hosszú évekre a Horvát Építészek Klubjának elnöke, Kovačić pedig a titkára lett, amely kezdetben rivalizálást indított el közöttük. A konfliktus különösen Dioniz Sunko és Hugo Ehrlich építészek érkezése után súlyosbodott, amikor nyílt összeférhetetlenség alakult ki a tagság és a tisztségviselők között, ami végül 1914. február 4-én a klub megszűnését vonta maga után.

A duvanjsko poljei Szent Cirill és Metód-bazilika

Podhorsky különösen a horvát építészeti örökség sikeres restaurátoraként emelkedett ki. Ide tartozik az oštarijei templom legkorábbi felújítása, csúcspontja azonban a kőrösi Szent Kereszt-székesegyház helyreállítási projektjének megvalósítása volt (1910-1913), melynek során az újjáépítés megközelítése miatt heves viták alakultak ki Izidor Kršnjavival, aki Horvátországban a historista doktrína fő hirdetője és Bollé ideológiai pártfogója volt. A konfliktus miatt Podhorsky nem kapott tanári állást a Bollé által vezetett akkori szakközépiskolában.

A „vero croatica” korszak

Stjepan Podhorsky munkásságában 1911 volt a döntő év. Ebben az évben építette ugyanis a horvátországi görögkatolikus egyház fennállásának 300. évfordulója emlékére a Szűz Mária-templomot, mely centrális objektumként épült, a neobizánci építészeti stílus egyértelmű jeleivel. Ez egy hosszú út kezdete, amelynek során Podhorsky a bizánci és az óhorvát építészet elemeinek ötvözésével egy új stílust akart létrehozni, amelyet Dominik Mandic egyháztörténész a „régi horvát formák reneszánszaként” jellemzett, és „vero croaticának” nevezett el.^[7] Ezt a stílust követve Podhorsky számos szakrális épületet tervezett, amelyek közül sok soha nem valósult meg. Podhorski legjelentősebb megvalósult szakrális épületei: a duvanjsko poljei Szent Cirill és Metód bazilika (1921-1925), a szentgyörgyvári Szent György-templom (1928) és a makarskai ferences templom (1921/31 – 1939/43).^[8]

A makarskai ferences kolostorban található Boldogságos Szűz Mária ferences templom a formatisztaság és az egyszerűség, de a térkoncepció egyértelműsége szempontjából is az egyik legsikeresebb műve. Podhorskyról elmondható, hogy új szakrális stílust alakított ki, amely 1914-ben a nagy belgrádi képzőművészeti kiállításon az ottani körökben jelentős sikereket hozott számára, akik Szerbiába is meghívták különféle épületek tervezésére. Ebben azonban hátráltatta a háború, amelyet Kőrösön töltött, hogy egyik legjelentősebb vívmányát, a Horvát Otthon építését (1913-1916) fejezze be.^[8] A háború után 1918-ban a Nemzeti Tanács rendeletével Podhorskyt a Képzőművészeti Iskola tanárává nevezték ki, és hamarosan a Jugoszláv Mérnökök és Építészek Szövetségének tagja lett.

A nagyszámú templom mellett Podhorsky több mauzóleumot is tervezett, ezek közül a leghíresebb a Halper család mauzóleuma Korponában (1911) és a Podhorsky család mauzóleuma a zágrábi Mirogojban (1929-1933). A Dom sv. Antun a zágrábi Kaptolban, a ferences kolostor számára épült (1936-1937), ma a Vígszínház működik benne. Terveket készített a medjugorjei Szent Jakab-templomhoz is.

A második világháború alatt Podhorsky a plitvicei, zrini, gvozdanszkói, az atyinai és kostajnicai templomok és kolostorok újjáépítésén (1941), a kőrösi görögkatolikus székesegyház és a püspöki udvar felújításán (1941-1943), valamint saját prekižjei villájának (1942-1943) tervezésén dolgozott. A háború alatt befejezte a bihácsi Szent Antal-templom bővítését, amelyet még 1938-ban kezdett el, de 1944-ben, közvetlenül a munkálatok befejezése előtt, a szövetséges bombázások során szinte a földig lerombolták.^[5] Ez volt egyúttal az utolsó temploma is, amelyet épített, hiszen 1945. október 13-án, 78 évesen meghalt.

Családja

Tehetsége és szorgalma ellenére nagyon kemény életet élt. Fiatalkorában felesége, Anđelka támogatta. 1910-ben a zágrábi Kézművesház padlásán helyezte el műtermét, majd lakását. Családi élete megszakadt, mert 1919-ben Dragica Pavičić-tyal való kapcsolata miatt elhagyta feleségét és két fiát. Első felesége halála után azonban örökölte annak adósságait, ami anyagilag tönkretette.^[4] Különösen megdöbbentette fia halála, és ilyen körülmények között a hitben talált vigaszt. Egyházi körökben folytatta életét, ami minden bizonnyal személyes vigaszt jelentett számára, de a túlélés lehetőségét is, mert az ő megrendeléseikre dolgozott. A kortársak és az ismerősök őszinte, szerény, csendes, önzetlen és visszahúzódó, eszméi iránt elkötelezett embernek írták le.^[5]

Fő művei

Lakóház, Zágráb, Kukuljecić utca 1. (1901.)
Szent Antal-kápolna, Oštarije (1902.)
Mesterségek háza, Zágráb, Mažuranić tér 13. (1908-1913.)
Lakóház, Zágráb, Nazor utca 5. (1910-1911.)
Szent Kereszt-társszékesegyház, Kőrös (1910-1913.)
Szentháromság-plébániatemplom, Krašić (1911-1913.)
Szűz Mária görögkatolikus bazilika, Strmac Pribićki (1911.)
Zsidó temető árkádsora, Kőrös (1912-1914.)

Horvát ház, Kőrös (1912-1914.)
Lakóház, Zágráb, Marulević tér 6. (1923.)
Mikulić-villa, Zágráb, Tuškanac 47. (1923-1924.)
Szent Mihály-templom, Sračinec (1924-1925.)
Szent Cirill és Metód bazilika, Duvanjsko polje (1925.)
Szent György-templom, Szentgyörgyvár (1929.)
Szentháromság-templom, Kisbosznia (1929-1931.)
Podhorsky-mauzóleum, Zágráb-Mirogoj, (1929-1931.)
Nagyboldogasszony-templom, Makarska (1930-1940.)
Gonzaga Szent Alajos-templom, Popovača (1935-1938.)
Szent Antal-ház, Zágráb-Kaptol, (1936-1939.)
Ferences templom, Makarska (1938.)
Szent Antal-templom, Bihács (1938-1944. lerombolták)
Szent György-templom, Đurmanec (1939.)

Galéria

A kőrösi görög katolikus székesegyház
A kőrösi Horvát-ház
A zágrábi Vígszínház
A krašići plébániatemplom
A strmac pribićki görög katolikus bazilika
A sračineci Szent Mihály plébániatemplom

Jegyzetek

↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
↑ https://www.gradskagroblja.hr/trazilica-pokojnika/15, 2023. október 13.
↑ ^a ^b ^c ^d Linarić 139. o.
↑ ^a ^b ^c Cik
↑ ^a ^b Hrvatska enciklopedija
↑ ^a ^b Linarić 140. o.
↑ ^a ^b Linarić 143. o.

Források

↑ Cik: Nikola Cik: Arhitekt Stjepan Podhorsky. https://podravske-sirine.com.hr. Podravske širine

↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Podhorsky, Stjepan. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. május 29.)

↑ Linarić: Lea Linarić: Župna crkva sv. Jurja mučenika u Đurđevcu : gesamtkunstwerk Stjepana Podhorskog. Podravski zbornik, 42. sz. (2016) 135–148. o. Hozzáférés: 2022. május 29.

↑ Proleksis: Proleksis enciklopedija: Podhorsky, Stjepan. http://www.proleksis.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. május 29.)

További információk

Krešimir Galović: Arhitekt Stjepan Podhorsky (1875-1945). http://kgalovic.blogspot.com

Krešimir Galović: Klub Hrvatskih Arkitekta u Zagrebu 1905-1914. http://kgalovic.blogspot.com

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stjepan Podhorsky című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.