Spinello Aretino

Spinello Aretino
Arcképe Giorgio Vasari nyomán
Arcképe Giorgio Vasari nyomán
Született1350[1][2][3][4][5]
Arezzo
Elhunyt1410. március 14. (59-60 évesen)[6][7]
Arezzo
Állampolgárságaolasz[8]
GyermekeiParri Spinelli
SzüleiLuca di Spinello
Foglalkozásafestőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Spinello Aretino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Spinello Aretino (névváltozat: Spinello di Luca Spinelli, Arezzo, c. 1345 - Arezzo, c. 1410) itáliai festő, Niccolò D'Arezzo szobrász testvére, a késő gótikus festőiség első képviselője Firenzében.

Életpályája

Firenzében tanult festeni Orcagna és Nardo di Gione műhelyében, e művészek szigorú, reprezentatív stílusát követte. Később Giotto és a Lorenzettiek hagyományainak hatása alatt felszabadult természetszemlélete és élénk, sokat kereső formaművészete, a 14. század végét jelző késő gótikus festőiséget vezette be Firenzébe. Főleg Frirenzében működött, de Toszkána számos más városában (Arezzo, Casentinó, Lucca, Pisa, Siena, stb.) is festett freskókat.

Művészete a mereven mozgó, szigorúan elrendezett alakoktól a gótikus, mozgalmasabb festőiség felé fejlődött. A történeti és elbeszélő jellegű témák sokrétű, találékony előadása jellemzi.

Szárnyas oltárai közül a legfontosabb a római Sta Maria Nouva részére 1385-ben készített triptichon, amely később a Siena melletti Monte Oliveto Maggióréba került, majd szárnyakra bontva múzeumokba. A bal oldali szárny, amely Szent Nemesius-t és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja a budapesti Szépművészeti Múzeumba, a jobb oldali szárny az Amerikai Egyesült Államokba (Fogg Múzeum, Cambridge) került, a középső rész az oromképpel a sienai képtárban található. További jeles szárnyas oltárokat festett hagyományos, majd késő gótikus stílusban.

Egész sorozatokat festett a szentek életéről. Szent Benedek legendája című sorozatát 1386-87-ben festette meg firenzei San Miniato al Monte sekrestyéjében. Szent Katalin legendáját Antellában festette meg 1386-87 körül. Szent Ephesus és Potitus legendáját 1391-92-ben Pisában (Camposanto) festette meg. Sienában (Palazzo Pubblico) Barbarossa és III. Sándor pápa küzdelmét ábrázolta, ez utóbbi kapcsán egy tengeri ütközetet is megjelenített.

Fia, Parri Spinelli a késő gótikus vonalromantika mesterévé vált.

Galéria

  • Szárnyas oltár (triptichon) bal oldali szárnya (1385, Szent Nemesius és Keresztelő Szent János ábrázolása)
    Szárnyas oltár (triptichon) bal oldali szárnya (1385, Szent Nemesius és Keresztelő Szent János ábrázolása)
  • Triptichon, középső kép kereszrefeszítés (1395-1400)
    Triptichon, középső kép kereszrefeszítés (1395-1400)
  • Triptichon, középen Mária megkoronázása (1401, tempera arany táblán)
    Triptichon, középen Mária megkoronázása (1401, tempera arany táblán)
  • Tengeri ütközet (1392 után, freskó, Siena, Palazzo Pubblico)
    Tengeri ütközet (1392 után, freskó, Siena, Palazzo Pubblico)

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Spinello Aretino (angol nyelven)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  7. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 12.)

Források

  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935. Spinello Aretino szócikkét lásd 469. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Gaetan Ostoya: Spinello Aretino. In: Les anciens maîtres et leurs oeuvres à Florence. Impr. des successeurs Le Monnier, Florenz 1884, oldal 17–18, Internet Archive (franciául) – itt születési éve 1330 körül.
  • Spinello di Luca, detto Spinello Aretino. In: Raffaele Romanelli (Hrsg.): Dizionario Biografico degli Italiani. Band 93: Sisto V–Stammati. Istituto della Enciclopedia Italiana, Rom 2018 (italienisch, treccani.it). (olaszul)