Sophie Pribojszki (született: Pribojszki Zsófia; Békéscsaba, 1946. június 2.[1] –) magyar származású festő- és szobrászművész. 1986 óta részben Magyarországon, részben Franciaországban, Párizsban él. Tagja a francia Syndicat National des Artistes Professionels, a Hivatásos Művészek Nemzeti Szövetségének és az Európai Képzőművészek Társaságának.
Élete
Életfa
Tanulmányait Budapesten folytatta, majd 1976-ban házassága révén Belgiumba költözött, itt élt 1986-ig. Férje dr. Jávori Jenő mérnök-közgazdász, aki a belga Samsonite kereskedelmi igazgatója volt. Házasságukból egy gyermek született, Jávori Jenő Gábor.
A Genti Királyi Művészeti Akadémián tanult festészetet. Hosszú időn keresztül tanulmányozta az európai festészet nagy klasszikusait. Gyakran tartózkodott Párizsban, ahol 1986-ban a Nagy Szalonban (Salon des indépendants) két alkotását mutatták be: a Salome és az Életfa című képeit. Szakmai barátságba került Jean Monneret[2] neves festőművésszel, a Nagy Szalon elnökével. Gilbert Baglione[3] és Petit Jean barátságát, szakmai útmutatását élvezte. Megismerkedett Fernando Boteroval, együtt állítottak ki a Salon des indépendants-ban.
1986-ban Vancouverbe utaztak, ott kívántak letelepedni, de Európát mégsem tudta elhagyni, 1988-ban a családjával együtt végleg visszatelepültek Magyarországra.
1988-ban meghívást kapott a Salon Viole-be, majd a Salon D'Autumnba.
Christie's Amsterdam nemzetközi hírű aukciósházban kerültek kalapács alá a munkái (Körhinta), majd ezt követően a Philips Blendstock Hause árverésén kelt el két munkája (Kávéházban, Café de Paris).
Ezután Izraelbe utazott, ahol személyesen találkozott Chagall üvegmunkáival, ami nagy hatással volt festészetére, történelmi témájú képeket festett, elkészültek a Mózes és a Krisztus kiűzi a kufárokat című képei. Tagja a francia Syndicat National des Artistes Professionels, a Hivatásos Művészek Nemzeti Szövetségének és az Európai Képzőművészek Társaságának.
2012 óta szobrokat is készít, stilizált táncoló bronz figurái szervesen kapcsolódnak festményeihez. Műveit a Munkácsy Mihály Múzeum mellett több magyar és külföldi közgyűjtemény, valamint magángyűjtők őrzik.
Pribojszki Zsófia nem a látvány tilalomfái által kijelölt csapáson halad. Bőven áradó, színekben tobzódó, motívumokban gazdag képzeletének a kézzelfogható, szemmel kitapintható realitás távolról sem bizonyult elégségesnek. Kisujjában van mindaz a (figurális) törekvés, amelyet a XX. század festészete magáénak vall, de nem szegődik kizárólagosan egyikük nyomába sem.
Ami foglalkoztatja immáron hosszú évek óta: az önálló képi gondolat megjelenítése. Ebben, művészi szándékainak keresztülvitelében nem ismer lehetetlent: motívumait, témáit, jeleneteit, ezek színhelyét és szereplőit könnyed biztonsággal és szabadon szárnyaló költői hevülettel komponálja együvé.
Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek – A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve II. (39.) – „Ami csabai…” múzeumi sorozat – Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete (78. oldal), 2014, ISBN 978-963-7219-91-7Online elérhetőség
Vélemény
Expresszionistának, szürrealistának is mondták képeit, elismerően, méltánylóan, s okkal ezeket az iskolákat járta. Szabad emberként, szabad szellemmel, a színek a formák, a gondolatok mezején is szabadon tájékozódott. Magyar művészként a flamand és a németalföldi hagyományokon nevelkedett. Talán ezért is annyira különösek, elgondolkodtatóak képei, ugyanabból a magból más talajon még a virág is más árnyalatúvá válik.
.jpg)
