Sleepy John Estes Tennessee államban született. Apja bérlőként dolgozott egy farmon, közel Ripley-hez. Hatéves korában megvakult a jobb szemére egy szerencsétlen baseballbaleset következtében.
1910-ben a család Brownsville-be költözött. „Sleepy” ott hamarosan népszerű lett. Ott ismerte meg életre szóló barátját, James „Yank” Rachell mandolinost és Hammie Nixon szájharmonikást. Ők hárman nemcsak az 1920-as években játszottak együtt, hanem felléptek az 1964-es Newport Folk Festivalon is.
Dalai többnyire a élete, brownsville-i tapasztalatairól, ottani személyekről szólnak, bepillantást nyújtanak a XX. század első felében élt afroamerikaiak szomorú sorsába.
Sleepy John Estes a ’30-as évek második felében, – majd a ’60-as éveken újra – pályája csúcsára került. Az American Folk Blues Festivalokon többször járt az Európában. Ünnepelt szereplője volt az Ann Arbor Blues Festivalnak is.
Legismertebb szerzeményei a Diving Duck Blues, a Milk Cow Blues, a Someday Baby Blues, a Drop Down Mama és a Floating Bridge. Ezeket sok blues- és rockzenész játszotta és játssza. 1977-ben nyomorúságos körülmények között halt meg. Síremlékén a Someday Baby Blues című dal egy szövegrészlete szerepel: ...ain't goin' to worry Poor John's mind anymore.
Lemezeit a Victor Records, a Bluebird Records, a Decca Records, a Sun Records és a Delmark Records adta ki.
