Skócia parlamentje (skót gael nyelvenPàrlamaid na h-Alba, skótulThe Scots Pairlament)
[1][2][3] delegált hatalmú egykamarás nemzeti törvényhozó testülete. Mivel székhelye a főváros, EdinburghHolyrood nevű kerületében van, a parlamentet metonimikus névadással Holyrood néven is emlegetik.[4]
Demokratikusan választott testület 129 taggal. A képviselőit négy évre választják, módosított vegyes arányos képviseleti rendszerben, úgynevezett additional member systemben. A 73 egyéni választókerületet képviselő tagot egyszerű többségi szavazással választják meg. A szavazók egy második szavazattal nyolc közül egy régió pártlistájáról is választhatnak egy jelöltet összesen 56 mandátumra.[5] Utoljára 2016. május 5-én tartottak skót parlamenti választást, és ezen a Skót Nemzeti Párt nyerte el a többséget.
Az ezt követő évszázadokban Skóciát közvetlenül Nagy-Britannia parlamentje (majd nevének megváltozásával az Egyesült Királyság parlamentje) kormányozta Westminster székhellyel. A független parlament, és visszaállításának a követelése azonban a skót nemzeti tudat fontos eleme maradt.[7]
Javaslatok a decentralizálásra, egy "devolúciós" skót törvényhozás létrehozására születtek 1914 előtt, de az első világháború kitörése miatt ezeket félretették.[7] Az 1960-as években azonban felerősödött a skót nacionalizmus, és újra megjelentek a követelések a parlamenti devolúcióra, sőt a függetlenségre is. 1969-ben Harold Wilson munkáspárti kormánya bizottságot hozott létre az alkotmány felülvizsgálatára.[7] A Kilbrandon-bizottság A bizottság egyik fő célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy lehetne több önkormányzást biztosítani Skóciának az Egyesült Királyságon belül.[7] Kilbrandon 1973-ban publikált jelentése arra tett javaslatot, hogy állítsák fel a skót gyűlést, amely a skót belföldi ügyek jórészében törvénykezne.[8]
Ebben az időben fedezték fel az északi-tengeriolajlelőhelyeket. A Skót Nemzeti Párt a "Skócia olaja" szlogennel indított kampányt, miközben – a párttal együtt – megerősödött a követelés Skócai függetlenségére. A párt úgy érvelt, hogy Skócia nem részesül eleget az olajbevételekból.[7] Mindezen események hatására Wilson kormánya 1974-ben elkötelezte magát, hogy hogy létrehoznak valamiféle önálló törvényhozást Skócia számára.[7] Az Egyesült Királyság parlamentje azonban csak 1978-ban fogadott el erről jogszabályt.
Az 1978-as Skócia-törvény Edinburgh-ban működő választott gyűlés felállítását rendelte el, amennyiben az 1979. március 1-én tartandó népszavazáson az összes választó legalább 40 százaléka támogatja ezt. Az 1979-es devolúciós népszavazáson azonban a javaslat elbukott. A szavazók 51,6%-a ugyan támogatta, de 63,6%-os részvétel mellett, ez az összes szavazónak csak a 32,9%-át jelentette.[9]
Az 1980-as és 1990-es években nőtt a skót parlament létrehozásának a támogatottsága, részben mert ebben az időszakban a Konzervatív Pártvolt kormányon, miközben a skótok többnyire nem konzervatív képviselőket választottak.[7]
A népszavazási kudarc után lobbiként létrehozták a Kampány a Skót Gyűlésért csoportot, és ez a szövetkezés 1989-ben a Skót Alkotmányos Konvenció megalapításához vezetett skót egyházak és politikai pártok részvételével. A Konvenció 1995-ben publikált tervezete lefektette a későbbi skót parlament alapjait.[10]
A devolúció a Munkáspárt programjának része maradt, és 1997 májusában ők kerültek hatalomra Tony Blair vezetésével.[7] 1997 szeptemberében megtartották a második skót devolúciós népszavazást, amely az adóváltoztatási joggal is rendelkező, edinburgh-i székhelyű skót parlament létrehozása mellett döntött.[11] 1999. május 6-án megtartották az első választásokat, és július 1-én a Westminster átruházta a szükséges jogokat az új skót parlamentre.[12]
↑Peter Fraser: Events Prior to 1 May 1997. The Holyrood Inquiry, 2004. október 15. [2004. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 17.)
Burrows, N (1999): "Unfinished Business – The Scotland Act 1998", Modern Law Review, Vol. 62, No. 2 (March 1999), pp. 241–260
Centre for Scottish Public Policy (1999): A Guide to the Scottish Parliament: The Shape of Things to Come, The Stationery Office Books", ISBN 0-11-497231-1
Dardanelli, P (2005): Between Two Unions: Europeanisation and Scottish Devolution, Manchester University Press, ISBN 0-7190-7080-5
Kingdom, J (1999): Government and Politics in Britain, An Introduction, Polity, ISBN 0-7456-1720-4
MacLean, B (2005): Getting It Together: Scottish Parliament, Luath Press Ltd, ISBN 1-905222-02-5
Ez a szócikk részben vagy egészben a Scottish Parliament című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.