A Skipjack osztály amerikai nukleáris meghajtású vadásztengeralattjáró-osztály (SSN), melyet az amerikai haditengerészet részére fejlesztettek ki a második világháborút követő évtizedben. A tervezés során a USS Albacore üzemeltetési tapasztalatait messzemenőkig figyelembe vették. A hat egység 1958 és 1960 között került legyártásra, majd az elsőt 1959-ben, az utolsót 1961-ben állították szolgálatba. A USS Scorpion elvesztése után harminc évvel, az 1990-es évek második felében mind az ötöt kivonták az aktív állományból. A Los Angeles osztály hadrendbe állásáig a leggyorsabb amerikai nukleáris meghajtású tengeralattjáró volt, vízfelszín alatt a 33 csomós sebesség elérésére is képes volt. Főfegyverzete hat 533 mm-es torpedóvető cső, javadalmazása csövenként négy torpedó volt, összesen huszonnégy darab, elrendezése modulrendszerben megegyezett az első negyvenegy ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárón alkalmazottal.[1] A hat egység építése során, ahogy az Albacore esetében is, nagy szilárdságú, HY–80 típusú acéllemezeket és -elemeket alkalmaztak.
A Skipjack osztály egységei
Hadrendi számaik nem folytonosan egymást követik, mivel a USS Triton és a USS Halibut számára az 586. és 587. sorszámot lefoglalták.
