A Sita Sings the Blues[1] egy 2008-ban bemutatott egész estés animációs film.
A film az ókori indiai eposz, a Rámájana animációs feldolgozása Annette Hanshaw 20-as évekbeli dizőz hangfelvételeinek szerves felhasználásával.
A szerző[2] női szemszögből mesél. A történet kiegészül egy mai korban játszódó, magánéleti ihletésű szállal. A film sűrű meséjében és látványvilágában következetesen egymásra utal a Rámájana kötelességtudó nőalakja a modern női sorssal. Mindkét szálon a férj elhagyja feleségét. A jelenünkben játszódó cselekménynek is van köze Indiához: az amerikai férj a szakítás előtt ott vállal munkát.
A film sziporkázóan szellemes és szórakoztató, grafikája és animációja tehetségesen igényes. Ezt értékelte a legfontosabb animációs filmfesztivál nagydíja (Annecy 2008).
A film szabad szoftverekkel készült és szabadon letölthető az internetről (Creative Commons licenc).
Címe feltehetően utalás Billie Holiday önéletrajzi könyvére (Lady Sings the Blues).
A Sita Sings the Blues igazi posztmodern és posztkoloniális csemege: a különböző kulturális rétegeket, az indiai szent szöveget és amerikai bluest, Bollywoodot és Betty Boopot vegyítő film egy hibrid szerelmi történetet alkot, melynek erénye nem a mese ill. mesék eredetisége, hanem ezeknek a vegyes tartalmaknak és motívumoknak – vállaltan és hangsúlyozottan szubjektív – egymásba szövése mind narratív, mind képi szinten.
