Singer Ödön

Singer Ödön
Életrajzi adatok
Született1831. október 14.
Tata
Elhunyt1912. január 23. (80 évesen)[1]
Stuttgart
Pályafutás
Hangszerhegedű
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Singer Ödön témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Singer Ödön (Edmund) (Tata, 1831. október 14. – Stuttgart, 1912. január 23.) hegedűművész.

Életpályája

Zenei pályára Pesten készült, ahol Ridley-Kohne Dávidnál (Böhm-növendék) tanult, Bécsben pedig Böhm Józsefnél. 1846-tól a pesti Királyi Városi Színház – más elnevezéssel német színház – koncertmestere lett.

A bécsi zenekonzervatóriumban és Párizsban tanult, s azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban. Weimarban Liszt Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott.

1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba, ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től kezdve Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow triónak.

Max Seifrizzel közösen adta ki Stuttgartban Grosse Theoretisch-Praktische Violinschule című hegedűtankönyvét, amely a legátfogóbb munkának számított akkoriban a modern hegedűpedagógia terén.

Nem csak komponistaként alkotott maradandót. Az általa kifejlesztett ujjgyakorlatokra napjainkban is sokat hivatkoznak szakemberek: „A Singer-ujjgyakorlatok kiválóan fejlesztik az izomzatot, és úgy megerősítik az ujjakat, amennyire az szükséges; a Kreutzer-etüdök pedig nélkülözhetetlenek."[2]

Tehetségéről, németországi tevékenységéről a Muzsika című folyóirat is többször írt egy-egy tanulmányban.[forrás?]

Hegedűművészi tevékenységéről, első nagy hangversenyéről a Zenészeti Lapok (1868. november 15.) nagy terjedelemben és lelkesedéssel számolt be.

Főbb művei

Jeles zeneszerzőként alkotott nagyszámú kompozíciói közül nevezetesebbek a magyar vonatkozásúak:

  • Le carneval hongrois, Op. 15
  • Adieu a la Patrie. Impromptu hongrois, Op. -4
  • Fantaise hongroise, Op. 7
  • Hommage à Liszt
  • Masurka avec Pianoforte (Pest, Rózsavölgyi)
  • Cadenz zu Beethovens Violinkonzert
  • La sérénade Op. 14
  • Notturno Op. 16
  • Morceau de Sálon
  • Airs variés

Jegyzetek

  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 11.)

Források

  • Alapi Gyula: Komárom vármegye jelesei. – In: Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. - Tatabánya: Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat: Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000. p. 187-246.
  • Richter Pál: A Dunántúltól Japánig: Zenetudományi konferencia Ujfalussy József 80. születésnapja tiszteletére. – In: Muzsika, 2000. (43. évf.) 7. sz. p. 18.
  • Gracza Lajos: Liszt és az 1848/49-es szabadságharc menekültjei. – In: Muzsika, 2009. (52. évf.) 10. sz.

További információk