1906-ban Japánban a Jamanasi prefektúrában született. Repülésügyi mérnök karrierjét feladván, életét a vallásnak szentelte. A Daigo-dzsi kolostorban képezte magát, és a singon buddhizmus nagymestere (Nagy ácsárjája) lett, majd 1936-ban megalapította a Sinnyo-ent.
Kiváló buddhista mesteri és tanítói munkássága mellett, Sindzsó Itó tehetséges buddhista szobrászként és fényképészként is ismert.
Munkái 2006-ban Japán-szerte szerepeltek egy centenáriumi kiállításon és 2008-ban bejárták az Amerikai Egyesült Államokat (New York, Chicago, Los Angeles) illetve megtekinthető volt Olaszországban is (Milánó, Firenze).[2]
Sindzsó Itó-idézetek
„A buddhizmus szelleme, mindennél inkább a harmónia és egység értékeléséről szól, amiben másokat tisztelünk és elfogadunk ahelyett, hogy elítélnénk. A kezdetek óta ez a buddhista út, és ez a valódi buddhizmus.”
„A Buddha megosztotta tanításait, hogy kivétel nélkül mindenki elérhesse ugyanazt a legfelsőbb szintű felszabadulást, amit ő maga is elért gyakorlat és erőfeszítések árán.”
„Néha, mikor az emberek egy sikeres emberre néznek, vagy irigyek lesznek vagy sikerét szerencsének tudják be – megfeledkezve az illető erőfeszítéseiről, amit célja elérésének érdekében tett.”
„Vizsgáld meg a jelent és tanulj a múltból, hogy lásd hogyan fog a jövő kibontakozni. Túl gyakran csak a jelent vesszük alapul és tetteinket kizárólag arra alapozzuk.”
„Az a legfontosabb, hogy mélyen szálljunk magunkba és felfedezzük a bennünk rejlő buddha szerető kedvességét és együttérzését – a felébredt természetet, mellyel mindannyian rendelkezünk.”
„Lehet, hogy láttál már embereket egy szoborhoz úgy fohászkodni, mintha annak valami különleges ereje lett volna. Talán a családjuk jólétét kívánják, vagy anyagi gazdagságot, vagy betegségből való felépülést; de ez a fajta hitgyakorlás pusztán zsákutcába vezet. A Buddha-szobrok inspirációkként kéne szolgáljanak, hogy fejlesszük a mindannyiunkban ott rejlő buddha végtelen szerető kedvességét.”
