Az első világháborúban 1916-tól az összeomlásig a 31. gyalogezred kötelékében az orosz harctéren szolgált, hadirokkant lett és mint egy éves önkéntes tizedes szerelt le. A tanítóképzőt Stubnyafürdőn végezte, ahol 1918-ban szerzett oklevelet. Előbb 1918-tól mint osztálytanító Tornócon tanított,[2] majd 1925-1938 között Vághosszúfaluban volt igazgatótanító, énekkarvezető, könyvtáros.[3] 1939 elejétől Nagyhinden lett igazgató- és kántortanító.
A csehszlovák államfordulat után is kitartott magyarsága mellett, szlovákul sem akart tanítani, ami miatt kellemetlensége és egy ízben fegyelmi büntetése is volt. Nyitrán nyugszik.[6]
Felesége Alaksza Etelka (1901-1981) tanítónő, kultúraszervező, a nagyhindigyöngyösbokrétás csoport vezetője volt.[7] Gyermekeik Jenő, László és Valéria (Madurkayné; 1928-2017).
Madarász Elemér 1940 (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass. Budapest, 663.
1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 201.
↑Szántó Jakab 1914: A nyitrai államilag és községileg segélyezett Szántó-féle nyilvános polgári fiú- és leányiskola XXXI-ik értesítője az 1913-1914. tanévről. Nyitra, 34.
.jpg)