1856-ban lépett a hírlapírói pályára és a Pest-Ofener-Zeitungnak, majd bécsi Morgenpost munkatársa lett; ahonnét 1863-ban a Premdenblatthoz tért át; midőn 1867-ben a Neues Wiener Tagblatt keletkezett, ezen lapnál tűnt fel mint tárcaíró. Hirlapírói működése közben színműirodalommal is foglalkozott; már az 1850-es években két blüettel[1] föltűnést keltett; az 1860-as években Nissel költővel írt egy drámát; továbbá: Mit der Feder és 1860-ban Die Gustel von Blasewitz címmel és még több színművet, melyek a bécsi színpadokon sikerrel adattak elő. (Ezeket életrajzírói felsorolják.) 1902-ben ünnepelte 70. születésnapját és 50 éves írói jubileumát, mely alkalommal a bécsi írók és hírlapírók köre és a művészvilág értékes aranytollal, írókészlettel és sok más értékes ajándéktárggyal lepte meg; a Burgszínházban pedig három egyfelvonásos színművét adták elő. Nagysikerű vígjátékai összegyűjtve Original-Lustspiel címen (1863) jelentek meg. Kortársai ötletességéért, szellemességéért és kitűnő stílusáért igen nagyra becsülték. Schlesinger a bécsi újságírók vezető egyénisége volt.
Művei
Mit der Feder (1860)
Die Gustel von Blasewitz (1861)
Der Hausspion (vígjáték, 1861)
Ein Opfer der Wissenschaft (1861)
Ein Opfer der Patienten
Die Schraube des Glückes
Eine moralische Ohrfeige
Auf der Ministerbank
Mein Sohn
Nicht schön
Frau Sonne (1864-1867)
Das Mädel aus dem Volke
Ein liberaler Kandidat
Die Schwestern von Rudolstadt (1864)
Vogelfrei Liselotte (1872, genrekép)
Das Trauerspiel des Kindes (1876)
Zahlen beweisen (1883)
Das Ende vor dem Anfang (1890)
Sie und ihr Buch. Lustspiel in 1. Aufzug. Wien, 1903.
Jegyzetek
↑blüett: (francia) rövid, vidám jelenet, melyet ismert, népszerű zenével adnak elő kabarészínpadokon; zenés burleszk. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
