1925-ben szerezte matematika-fizika szakos tanári diplomáját, 1926-ban doktorált. 1956-ban megalapította a Magyar Fotóművészek Szövetségét, 1958-tól tagja volt a Történeti és Múzeumi Bizottságnak, valamint az Ösztöndíj Bizottságnak, 1957-ben AFIAP, 1969-ben EFIAP, 1982-ben pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja lett. Több évtizedig elnökölt a Műszaki Könyvkiadó Fotószakkönyv Szerkesztőségi Tanácsában, egyúttal annak tagja is volt. Állást nem sikerült szereznie, így sofőrködött, volt helyettes óraadó, s emellett a közgazdasági oklevelet is megszerezte. 1916-tól foglalkozott fényképészettel, 1932-ben fényképész segéd lett, 1949-ben pedig mester. Miután amatőrfotósként is bizonyított, a Székesfővárosi Tanács 1926-ban megbízta a fényképész tanoncokat oktatásával, s a képzés megszervezésével. 1927-től 1946-ig kereskedelmi középiskolában tanított, 1946-tól 1954-ig vezette a Képző- és Iparművészeti Gimnázium fényképész-szakosztályát. 1954 és 1960 között oktató volt különféle ipari iskolákban. Saját kiadásában publikálta első fényképészeti tárgyú tankönyvét, melyet később harminc másik kötet követett. Tanított még előadásokon, ipartestületi összejöveteleken, s a mestervizsga-bizottságban is tag volt. A második világháború során megsemmisült számos képe és felszerelésének túlnyomó része. Ezután főként a tanításnak szentelte életét, keveset fényképezett. Magyarországi fényképeszek több nemzedékének volt a tanára több mint 50 év alatt. Cikkeit közölték az alábbi lapok: a Rádió és Fotóamatőr, az Oktatófilm Közlemények, a Diákfotó, a Magyar Fotográfia, a Magyar Fényképész, a Magyar Iparosnevelés, a Fotóélet, az Új Magyar Fotó és a Fotó.
