A service à la française (francia tálalási mód) az ünnepi étkezések étkeinek egyik tálalási rendje. Európában, a királyi udvarokban és főúri házakban a 19. századig az ételek tálalásának a módja volt. Lényege, hogy a felszolgált ételeket egyszerre helyezik el az asztalon.

A francia tálalási mód eredete az ókorig nyúlik vissza, már a római lakomák leírásából is ismert. Neve és európai elterjedése a francia királyi udvarhoz kötődik. A francia udvarban a királyi ebédek nyilvánosak voltak, és a palota étkezésre szolgáló termének karzatáról a meghívottak figyelemmel kísérhették az uralkodó étkezését. Az egyidőben felhalmozott ételek sokasága és változatossága az udvar fényét volt hivatott emelni. A francia tálalási mód nagy hátránya, hogy alkalmazásakor lehetetlen biztosítani, hogy a különböző fogások a fogyasztásukhoz ideális hőmérsékleten kerüljenek vendégek elé.

Csupán a 19. században szorult vissza, amikor Marie-Antoine Carême, Talleyrand főszakácsa a bécsi kongresszuson elsőnek alkalmazta a ma szokásos orosz tálalási módot (service à la russe), ahol az ételeket a menükártyán feltüntetett sorrendnek megfelelően, egyesével szolgálják fel.

A francia tálalási mód legismertebb változata napjainkban a büféasztalos étkeztetés. Ennek több formáját alkalmazzák:

• Svédasztalos reggeli
• Büféebéd vagy brunch
• Állófogadás vagy ültetett állófogadás
• Mediterrán országokban a tapas stílusú étkezések

A büféasztalos étkeztetés legnagyobb előnye, hogy kis felszolgálói személyzettel is nagy létszámú rendezvényeket lehet kiszolgálni. Gasztronómiai szempontból nagy hátránya, hogy az ételek optimális hőmérséklete nem biztosítható, ezért sokat veszíthetnek élvezeti értékükből.

• Der "Service" im Wandel der Zeit (német nyelven)