Gyerekként a második Bölöni László akart lenni, profi szinten focizott. 16 évesen a sepsiszentgyörgyi B ligás csapat tagja. Szeretett volna a bölcsészkaron végezni Kolozsváron, és közben sportolni is, de végül a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, színművészet szakon folytatja tanulmányait.[1] Osztályvezetője, mestere Lohinszky Loránd. Szabadidejében szívesen főz,[1] színészi munkája mellett rendezőként és tanárként is dolgozik. Elmondása szerint a színészetet jobban szereti, de ha választani kellene, nem tudna. A színészi és a rendezői munka nem összehasonlítható egymással. Számára a színészet az első szerelem, ugyanakkor nagy kihívás színészként és rendezőként is maximálisan teljesíteni.[2] Az általa rendezett Bányavirág[3] elnyerte a 2012-es POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) fődíját.[4]
A Bányavirág kapcsán a színész-rendező elmondta, hogy sosem úgy készít előadást, hogy előzetesen gondoljon a szakmára vagy a lehetséges fesztiválszereplésekre. "Az ember úgy csinál színházat, hogy megpróbál nyitottan, kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülötte, a társadalomban történik."[5] Az előadásról V. Gilbert Edit kritikus a következőket írja: "Minden porcikájában működő, a térrel, a zenével, a ritmussal összehangoltan bánó egész. Erős csapatmunka."[6] A Revizor kritikai portál kritikusa, Kovács Dezső a rendezés szikárságáról beszél kritikájában, valamint arról, hogy az előadás egyszerre "felkavar, szíven üt és megnevettet", a helyenkénti ritmushibák ellenére is nyelvi erővel, drámai telítettséggel bír.[7]
A 2011/2012-es évadban Sebestyén Aba egy önálló produkción is dolgozott, Kocsis István monodrámája alapján, Török Viola dramaturg-rendezővel. A tér az abszolút térelmélet matematikai megalkotója, Bolyai János alakját és szellemiségét idézi meg, ám a monodrámában a matematikus ezúttal filozófusként jelenik meg. A főszereplő a gondolkodó-alkotó ember önmeghatározó dilemmáival keresi helyét az őt körülvevő világban, amit egyszerűen „TÉR"-nek nevez. A világot „másként látó geométer" az emberiség „üdvét tartja legfontosabb feladatának, mely az önmagunk legyőzésén alapuló felemelő érzés, a végtelen tér megtapasztalása, az időtlen ÉN csillagként alakuló felfedezése." Sebestyén Aba a színpad terébe és a néző tekintetébe kapaszkodva megidézi Bolyai János sajátságos térmegélését, személyiségének letisztulásán keresztül mindnyájunk számára elérhetővé téve az abszolút tér-élményt.[8] A színészt elmondása szerint "maga a zseni, a zseni személyisége" érdekelte, az, "hogy mitől lesz valaki zseni."[9] A produkciót V. Gilbert Edit a következőkkel illeti: "Megrázó, ritka, megvalósult színházi pillanat: matematikából kibomló filozófiával varázsolni színpadi jelenlétet, eufórikus állapotot, célozni és éreztetni meg az üdvözülés térdimenzióját. " [6]
Székely Csaba trilógiájának következő részeivel, a Bányavaksággal és a Bányavízzel is foglalkozott, színész-rendezőként. Sebestyén Aba továbbra is a marosvásárhelyi társulat színeszeként is aktívan dolgozik.[5]
