Schönfeld László orvos és Scheily Gizella gyermekeként született. Az Aszódi Evangélikus Petőfi Főgimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1926-ban szerezte meg orvosi oklevelét. Ezután négy évig a balassagyarmati kórházban dolgozott, majd férjével együtt Karcagon nyitott rendelőt. Időközben szülész-nőgyógyászatból szakképesítést szerzett. A német megszállást követően egy ausztriai táborba deportálták, ahol egy betongyárban dolgoztatták. Később megszökött és előbb Bécsben bujkált, majd a komáromi pénzügyőrök laktanyájában vállalt szakácsnői állást a szovjet katonák megérkezéséig. A holokauszt során tizenhárom családtagját veszítette el, köztük egyetlen húgát. A felszabadulást követően visszatért Karcagra, ahol ismét praktizálni kezdett. 1952-ben Nagymarosra került körzeti orvosnak. Részt vett az orvos-egészségügyi szakszervezeti mozgalomban.
Első házastársa Öszterreicher László (1898–1944)[3] orvos volt, aki Debrecen határában 70 társával együtt SS-sortűz áldozata lett. 1929. február 27-én Budapesten, a Ferencvárosban kötöttek házasságot.[4] Második férje Ohmann Béla volt.
A Nagymarosi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Díjai, elismerései
Egészségügy Kiváló Dolgozója (1963)
Érdemes orvos (1964)
Állami Díj (1973) – a gyógyító-megelőző tevékenységben kifejtett munkásságáért
Emlékezete
2006-ban Nagymaroson egykori házának falán emléktáblát avattak tiszteletére[5]
Zsadányi Oszkár (1973. május 1.). „Tizenhárom megölt családtagjára emlékezik dr. Schönfeld Rózsi Állami díjas orvosasszony”. Új Élet (Magyarország), Budapest 28 (9).