Sasvári Géza (Nagytétény, 1883. január 9. – Budapest, 1950. november 20.) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár.

1904-ben a budapesti Műegyetemen diplomázott. Pályáját a Fried és Adorján cégnél vasbetontervezőként kezdte. Rövidesen Bánki Donát tanársegédje, majd adjunktusa lett a budapesti Műegyetemen. 1915-ben mérnöki doktorátust szerzett. 1919-ben Műegyetemi magántanárrá képesítették. Bánki Donát halála (1859–1922) után 1924–1939 között Melczer Tiborral közösen vezette a tanszéket, ahol hidrodinamikát adott elő. 1932-ben rendkívüli tanári címet kapott. 1939 után egy ideig tanácsadó mérnöki tevékenységet végzett, majd a Kőszénbánya és Téglagyár Pesten vezérigazgatója lett. 1945 után 1947-ig ismét a Műegyetemen oktatott.

Szülei: Sasvári Béla és Zeller Sarolta voltak. 1908. április 20-án, Budapesten házasságot kötött Kürti Valériával.^[1] Fiuk, György (1913–1971) vegyészmérnök volt.^[2][3]

• Hidrodinamika (Budapest, 1925)
• Hidrogépek (Technikai fejlődésünk története; Budapest, 1928)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  

• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., 1937.
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8