Az ütemmutatója általában hárommal osztható, és nevét a finom kis saltare (ugrani) mozdulatokról kapta. Maga a tánc elsősorban a középkorban, ill. a reneszánszban volt kedvelt, de a barokkszvitek kialakulásakor része lett annak, ill. a római karneválok egyik fontos alkotóelemévé vált.