Az SN 2008D szupernóva, melyet Alicia Soderberg és Edo Berger (Princeton University) a NASA Swift űrtávcsövével fedezett fel 2008. január 9-én, robbanásának első pillanataiban, mert közben a szintén az NGC 2770 spirálgalaxisban halványulófélben lévő SN 2007uy röntgensugárzását észlelték.
Így, először a szupernóvák történetében, sikerült megfigyelni azt a mindössze 5 másodpercig tartó röntgenfelvillanást, amely az összeomló csillagmagból kiinduló lökéshullám felszínre érését (és a csillagfelszín gyors felizzását) jelzi. (A látható fény tartományában végzett megfigyelések a robbanás által ledobott gázburok és a csillag korábban kifújt anyagának ütközését, és ebből következő felizzását látják csak.) Ez a csillag felrobbanásának első, kívülről látható eseménye, de megelőzi a mag összeroppanásakor elinduló neutrínózápor (azt az SN 1987A esetében sikerült észlelni) és gravitációs hullámok (ezek észlelésére napjainkban és az elkövetkező évtizedekben komoly erőfeszítéseket terveznek).[2]
A szupernóva, színképének elemzése alapján aszimmetrikus volt. Magyar csillagászok, Sárneczky Krisztián[3] és Kereszty Zsolt[4] is észlelték a fényesedő szupernóvát, órákkal maradva csak le az első optikai észlelésektől.
Lásd még
Külső hivatkozások
Jegyzetek
