PROFILPELAJAR.COM

A SNARC-hatás (Spatial-Numerical Association of Response Codes) értelmében, az adott kontextuson belül (relatíve) „nagyként” reprezentált számokról a kísérleti résztvevők gyorsabban hoznak döntést a jobb oldali válaszgombbal, míg a „kicsiként” reprezentált számokról a bal oldalival. A nagyság-oldal asszociáció azonban kultúrafüggő, a jobbról balra író kultúrákban fordított irányú. A SNARC hatás nem csak akkor érvényesül, ha a feladat maga kisebb/nagyobb X-nél döntést igényel,^[1] hanem a nagyságtól függetlenül meghatározható páros/páratlan döntés esetében is.^[2] Továbbá, akkor is megjelenik, ha a szám csak irreleváns háttérként szerepel egy kognitív feladatban, feltéve, hogy a meghozandó döntés, a számosság reprezentációjához hasonlóan a parietális kéreg működéséhez kötött.^[3] Mindez arra utal, hogy a SNARC hatás automatikusan jön létre.

A legtöbbet alkalmazott eljárás során a vizsgálati személyek a monitoron egyjegyű számokról hoznak párosság ítéleteket. Egyik kézzel a páros, másik kézzel a páratlan számokra kell gombot nyomniuk. Függetlenül attól, hogy melyik kézzel melyik választ kell jelezni, a bemutatott számsor nagyobb mennyiséget jelölő elemeire (6, 7, 8, 9) jobb kézzel, míg a kisebb mennyiséget jelölő elemeire (1, 2, 3, 4) bal kézzel reagálnak gyorsabban. A mennyiségintervallum középső eleme (a fenti példában az 5), rendszerint nem szerepel az ingerek között. Az intervallum közepe a kisebb/nagyobb döntést váró paradigmákban az összehasonlítás alapját képező referenciaszámot adja.

A SNARC hatás mechanizmusa

A mentális számegyenes

Dehaene és munkatársai értelmezésében a hatás azt jelenti, hogy a párosság ítéletek meghozatala közben automatikusan hozzáférünk a feladat szempontjából irreleváns mennyiség információhoz is. A mennyiséget Dehaene Hármas kód modelljében^[4] az analóg mennyiség rendszer kezeli: a számok ebben a kódban a téri irányultsággal rendelkező mentális számegyenesen aktiváció eloszlásokként reprezentálódnak a Weber-törvénynek megfelelően zajosan. Ha az arab számok közvetlenül átfordítódnak az analóg mennyiségrendszer kódjába, ez egy téri helyzet automatikus aktiválódását is jelenti, ami így konfliktusba kerülhet a szükséges válasz téri jellegével, befolyásolva a reakció időket.

Komputációs modell

Eszerint a SNARC-hatás mögött nem közvetlen mennyiség-tér megfeleltetés van. A komputációs modell^[1] három réteget feltételez. Az alsó réteg jelenti a mentális számegyenest, és tartalmazza az ún. a szám mezőt (ami a mentális számegyenes egy megjelenése és a cél számot kódolja) és a sztenderd mezőt. A sztenderd mező szintén egyfajta számegyenes, amelynek a funkciója az aktuális feladat függvénye, mennyiség összehasonlítás esetében például a referenciaszámot kódolja. A középső réteg mindkét számegyenesből kap bemenetet. Itt, feladattól függetlenül, a szám „nagyként”, vagy „kicsiként” lesz kódolva, amit az ún. nagyságmező végez. A felső réteg a térileg is meghatározott válaszokat tartalmazza. Ez a réteg két, egymással gátló kapcsolatban álló csomópontból áll. Ha az egyik oldali válasz csomópontjának aktivitása elér egy küszöböt, a válasz kiváltódik.

Santens és Gevers^[5] kísérlete igazolja a köztes réteg létezését. Kísérletükben azt kellett eldönteni, hogy egy teszt szám kisebb vagy nagyobb-e a referencia számnál (5). A kísérleti személy az ujját a kiindulási gombon kellett, hogy tartsa, és onnan indította a válaszadást. Mindkét válasz gomb (kisebb/nagyobb) a kiindulási pontnak vagy jobb, vagy bal oldalán volt. Ez egy kiindulási ponthoz közeli és egy távolabbi gombot eredményezett. Az esetek felében a távolabbi gomb jelentette a „nagyobb” és a közeli a „kisebb” választ, míg az esetek másik felében fordítva. A szerzők szerint, ha a numerikus információ egy köztes lépcsőként kategorizálva lesz (kicsi/nagy) mielőtt a számegyenest aktiválná, akkor a közeli/távoli gombok ugyanúgy SNARC hatást fognak kiváltani (kisebb számok a közeli gombbal gyorsak, nagyobb számok a távolival). Ha viszont a szám közvetlenül aktiválja a mentális számegyenest, akkor a referencia számhoz közelebbi számok (4, 6) lesznek gyorsabbak a közeli gomb megnyomására és a számtanilag távoliak (2, 8) a távolabbi gomb nyomására. Eredményeik a komputációs modellt támogatják: közeli/távoli gombokkal is SNARC hatást találtak a mozgás irányától és a teszt-szám referencia-számtól való távolságától függetlenül.

Válasz szelekció, Simon hatás

Elektrofiziológiai eredmények szerint^[6] a SNARC hatás a válaszszervezés szintjén jön létre. Erre utal, hogy a kiváltott potenciálokkal dolgozó vizsgálatban a SNARC hatás korrelátuma erőteljesebben jelentkezett az időben a válaszhoz kötött (response locked), mint az ingerhez kötött (stimulus locked) kiváltott potenciálban. A válaszadás további két részre, a válaszszelekció és a válasz előkészítés szakaszára osztható. Az utóbbi már a motoros parancs kiadására vonatkozik, ennek EEG korrelátuma az úgynevezett lateralizált készenléti potenciál. Amennyiben a motoros válasz előkészítését nehezíti a válasz oldalának és a szám által aktivált téri pozíciónak az össze nem illése az inkongruens próbákban, a lateralizált készenléti potenciál latenciájában is különbség kell, hogy mutatkozzon a kongruens és inkongruens próbák között. Mivel ilyen eltérést Keus és mtsai nem találtak, azt a következtetést vonják le, hogy a SNARC a válaszszervezésen belül a válaszszelekció szintjén alakul ki.

Az eredmény, miszerint a SNARC hatás a válaszszelekció szintjén alakul ki, kiemeli a SNARC és a Simon hatás közötti hasonlóságot, felvetve a lehetőséget, hogy közös feldolgozási lépcsőn mennek keresztül. A Simon hatás értelmében, ha a kísérleti személyeknek jobb és bal kézzel kell reagálniuk nem téri ingerjellemzőkre (pl. színre), azonban ezek a látótér jobb és bal oldalán jelennek meg, ez az irreleváns téri jellemző interferál a válaszadással, amennyiben inkongruens a szükséges motoros válasz oldalával. Az adatok a Simon és a SNARC hatás közös feldolgozási lépcsőjéről ellentmondóak. A vizsgálati módszer, mellyel ez felderíthető ötvözi a két paradigmát: a számok, amiknek a párosságáról jobb és bal kézzel döntést kell hozni a monitornak jobb vagy bal oldalán jelennek meg. Míg egyes kutatások találtak interakciót a két hatás között viselkedéses mérésekkel, ami közös feldolgozási lépcsőre utal, mások egymástól független SNARC (végrehajtó kéz és mennyiség kapcsolata) és Simon (végrehajtó kéz inger oldalának kapcsolata) hatást regisztráltak.^[7]

Téri asszociációk

A válasz téri jellege

Felmerülhet a kérdés, hogy a válasz téri jellege a külső térben, vagy a saját testben van-e lehorgonyozva. Keresztezett kézzel (bal kéz a jobb oldali gombon, jobb a bal oldali gombon) végzett kísérletekben rendszerint az eredetivel azonos SNARC hatás mérhető, ami arra utal, hogy nem a kéz, vagy az azt irányító agyfélteke, hanem a külső tér irányaival való kongruencia/inkongruencia okozza a hatást.

A számreprezentáció téri jellege

Az olvasás iránya, mint a szám-tér asszociáció oka

A SNARC hatás kapcsolatban áll a kísérleti személyek kultúrájára jellemző írásiránnyal, ezt leíró szinten már Dehaene és mtsai^[2] zászlóbontó kísérletsorozata is igazolta. Eszerint, Franciaországban élő iráni (jobbról balra tartó írásirányú kultúra) származású személyek esetében nincs, vagy fordított a SNARC iránya, ha kis ideje érkeztek a nyugati írásmódot követő kultúrába, viszont a nyugati típusú (bal-kicsi, jobb-nagy) irányú SNARC figyelhető meg náluk is, ha gyermekkoruk óta ott éltek. Ez az eredmény arra utalhat, hogy a berögzült, állandó olvasási szokások okozzák a számok és a tér egy bizonyos irányú asszociációját. Újabb vizsgálatok szerint^[8] azonban kétnyelvű emberek esetében a SNARC hatás erőssége (kisebb mértékben iránya) befolyásolható azzal, hogy közvetlenül a kísérlet előtt melyik olvasási irányt követő nyelven kellett a résztvevőknek szöveget értelmezniük. Mivel hallott szöveg esetében ez a moduláció nem volt mérhető, feltételezik, hogy a SNARC hatás a szöveg feldolgozásához szükséges szemmozgások irányából adódik. Az eredmény továbbá felhívja a figyelmet a számokkal kapcsolatos téri asszociációk rugalmasságára is.

A szám-tér asszociációk rugalmassága

A szám-tér asszociációk rugalmasak.^[9] Egy kísérletben a résztvevők először egy tréning szakaszban vettek részt, amikor számokról kellett kisebb/nagyobb, mint X döntéseket hozniuk. A feladat szerint a számokról vagy, mint távolságról, vagy mint időről kellett gondolkodniuk, amit egy vonalzó, illetve egy számok nélküli óralap háttérként történő bemutatásával is segítettek. Fontos, hogy a számegyenessel ellentétben, az óralapon a nagy számok esnek bal oldalra. A számegyenes esetében a tesztben (üres monitoron megjelenő számokról kell kisebb/nagyobb döntést hozni) az ismert SNARC hatás jelentkezett. A számokat időként kezelő kísérleti személyeknél a hatás megfordult: bal kézzel reagáltak gyorsabban a nagy és jobbal a kis számokra. Ez alátámasztja, hogy nem közvetlenül a számosság, hanem annak az aktuális téri asszociációi a fontosak.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Gevers, W., Verguts, T., Reynvoet, B., Caessens, B., és Fias, W. (2006). Numbers and Space: A Computational Model of the SNARC Effect. Human Perception and Performance, 32(1), 32–44.
↑ ^a ^b Dehaene, S., Bossini, S., és Giraux, P. (1993). The Menatl Representation of Parity and Number Magnitude. Journal of Experimental Psychology: General, 122(3), 371-396.
↑ Fias, W., Lauwereyns, J., és Lammertyn, J. (2001). Irrelevant digits affect feature-based attention depending on the overlap of neural circuits. Cognitive Brain Research, 12(3), 415–423.
↑ Dehaene, S. (1992). Varieties of numerical abilities. Cognition, 44, 1-42.
↑ Santens, S. és Gevers, W. (2008). The SNARC effect does not imply a mental number line. Cognition, 108, 263–270.
↑ Keus, I. M., Jenks, K. M., és Schwarz, W. (2005). Psychophysiological evidence that the SNARC effect has its functional locus in a response selection stage. Cognitive Brain Research, 24, 48–56.
↑ Mapelli, D., Rusconi, E., és Umiltá, C. (2003). The SNARC effect: an instance of the Simon effect? Cognition, 88, B1–B10.
↑ Shaki, S. és Fischer, M. H. (2008). Reading space into numbers – a cross-linguistic comparison of the SNARC effect. Cognition, 108, 590–599.
↑ Bachtold, D., Baumüller, M., és Brugger, P. (1998). Stimulus-response compatibility in representational Space. Neuropsychologia, 25(7), 620-624.