A sólyi papírmalom romjait a falutól pár száz méterre északkeleti irányban találjuk, a Séd-patak partján.
A papírmalom története
A zirci cisztercita apátság az 1780-as években határozta el, hogy a hozzá tartozó Sóly területén papírmalmot kíván létesíteni; a létesítményben a papírgyártás 1790. április 7-én indult meg. Több mint 60 féle vízjellel ellátott papírt gyártottak itt, főként az egyházi intézmények és állami hivatalok papírigényét kielégítve.
A papírmalmot bérlők, többségében német vagy holland ajkú szakemberek működtették. A papírmalom ismert bérlői az alábbiak voltak:
1789-1799: Joseph Politzer
1804-1806: Anton (?) Gebhardt
1806-1808: Ludwig Keller (Köhler)
1809-1811: Franz Gebhardt
1811-1813: Ignatz Gebhardt
1814: Ludwig Keller
1815-1821: Marianna (Jákovits) Kellerin [Koller Anna Mária]
1821-1825: Flórián Ignác
1825-1828: Gotfried (Gaspar) Attorf/Atdorf
1828-1837: Johannes Haas (Nyúl János)
1837-1840: Elisabeth Wald, Haasin
1840-1851: Joseph Haas
Idővel, a papírgyártás gépesítésével a sólyi papírmalom lassanként elavulttá vált, majd 1851-ben le is állt a termelése. 1920 környékén vízerőművet terveztek létesíteni a papírmalom épületében, de a terv nem valósult meg. A második világháborúban találatok érték, azt követően nem építették újjá. Épülete ma romos, a patak felőli fala még az emelet szintjéig áll, ám másutt csupán a falak nyomai láthatók.
