Rómulo Gallegos a 20. század legrelevánsabb venezuelai regényírója, és a latin-amerikai irodalom kiemelkedő alakja.[6]
Fiatalkora és írásai
Caracasban született Rómulo Gallegos Osío és Rita Freire Guruceaga gyermekeként, szerény származású családban. Tanárként, íróként, komolyzene-rajongóként és újságíróként kezdte munkáját 1903-ban. Doña Bárbara című regénye először 1929-ben jelent meg, és a könyvben a sokáig diktátor, Juan Vicente Gómez(wd) rendszerét bíráló kritikája miatt volt kénytelen elmenekülni az országból. Spanyolországba menekült, ahol folytatta az írást: ebből az időszakból származnak elismert regényei, a Cantaclaro (1934) és a Canaima (1935). 1936-ban visszatért Venezuelába, és kinevezték közoktatási miniszternek.
Politikai karrier
1937-ben beválasztották a Nemzetgyűlésbe(wd), 1940–41-ben pedig Caracas polgármestere volt. 1945-ben Rómulo Gallegos részt vett abban a puccsban, amely Rómulo Betancourtot(wd) és a "Forradalmi Kormány Juntát" juttatta hatalomra, az El Trienio Adeco(wd)[7] néven ismert időszakban. Az 1947-es általános választásokon az Acción Democratica(wd) jelöltjeként indult a köztársasági elnöki tisztségért, és az ország első tisztességes választásaként számon tartott választáson győzött. A szavazatok 74 százalékát szerezte meg, ami még mindig rekordnak számít egy szabad választáson Venezuelában. Február 15-én lépett hivatalba, és azzal tűnt ki, hogy 43%-ról 50%-ra emelte az állam adóbevételét az olajnyereség után, amely az "ötven/ötven" néven ismert adórendszer, és amelyet később több olajtermelő országban, például Szaúd-Arábiában is lemásoltak. Gallegos elnök kezdeményezte a "nyitott ajtók" politikájának bevezetését, amely az olaszok beáramlását váltotta ki, és végül a legnagyobb európai népességcsoport lett Venezuelában. Ennek ellenére Carlos Delgado Chalbaud(wd), Marcos Pérez Jiménez(wd) és Luis Felipe Llovera Páez(wd) katonatisztek az 1948-as venezuelai államcsínyben novemberben letaszították a hatalomból. Előbb Kubában, majd Mexikóban keresett menedéket. Gallegos 1958-ban, Marcos Pérez Jiménez(wd) diktatúrájának bukása után tért vissza hazájába. Bár életfogytiglani szenátorrá nevezték ki, a politikában már nem vállalt aktív szerepet.
1960 és 1963 között az újonnan létrehozott Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság(wd) (amelyet az OAS 1959. augusztus 18-án hozott létre Washingtonban) biztosa, és egyben első elnöke (1960), amelyet 1963-ig töltött be.
1960-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, nagyrészt Miguel Otero Silva(wd)[10] erőfeszítéseinek köszönhetően, és széles körben támogatott Latin-Amerikában,[11] de végül kikapott Saint-John Perse-től. A Rómulo Gallegos Nemzetközi Regénydíjat 1964. augusztus 6-án alapította tiszteletére egy elnöki rendelet, amelyet Raúl Leoni(wd) venezuelai elnök hozott. A díj deklarált célja "a jeles regényíró munkásságának megörökítése és tisztelete, valamint a spanyol nyelvű írók alkotói tevékenységének ösztönzése". A díjat Venezuela kormánya ítéli oda a Rómulo Gallegos Latin-Amerikai Tanulmányok Központja (Celarg) irodáin keresztül. Az első díjat 1967-ben adták át. Ötévente osztották ki 1987-ig, amikor is kétévente adták át. A díjjal 100 000 euró pénzjutalom jár, és ezzel a világ leggazdagabb irodalmi díjai közé tartozik.
Magánélete és halála
Gallegos és Teotiste
Gallegos feleségül vette Teotiste Arocha Eguit, aki 1948-ban Venezuela First Lady-jeként(wd) szolgált.
Sírját 2016-ban meggyalázták a tolvajok, akik ellopták a márványt és a maradványait. Unokája a Twitteren fejezte ki csalódottságát: "Itt, Venezuelában még egy volt elnök földi maradványait sem lehet távol tartani a bűnözők kezétől."
Művei
Los aventureros (1911)
El piano viejo (1916)
El último Solar (Reinaldo Solar címmel is; 1920)
La trepadora (1925)
Doña Bárbara (1929)
Cantaclaro (1934)
Canaima (1935)
Pobre negro (1937)
El forastero (1942)
Sobre la misma tierra (1943)
La rebelión y otros cuentos (1946)
La brizna de paja en el viento (1952)
Una posición en la vida (1954)
El último patriota (1957)
La doncella y el último patriota (1957)
Tierra bajo los pies (1973)
Cuentos completos (1981)
Magyarul megjelent
Doña Barbara (Doña Bárbara) – Magvető, Budapest, 1965 · Fordította: Tavaszy Sándor
↑Az El Trienio Adeco egy hároméves időszak volt a venezuelai történelemben, 1945 és 1948 között, a Demokratikus Akció néppárt (Acción Democratica(wd)) kormánya alatt.
↑Miguel Otero Silva (1908. október 26. - 1985. augusztus 28.) venezuelai író, újságíró, humorista és politikus.
↑Jeannine Hyde (1960), "Rómulo Gallegos and the Nobel Prize in 1960", Hispania, Vol. 43, No. 2 (May, 1960), pp. 241–242
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rómulo Gallegos című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
