1951-ben diplomázott a budapesti egyetemen.[3] 1951-ben a budapesti egyetem Közegészségtani Intézetének orvosgyakornoka volt; az iskolai környezet higiéniai kérdéseivel foglalkozott. 1951–1955 között a budapesti orvosi kar Közegészségügyi Intézetének munkatársa volt. 1955-ben katonaorvos lett. 1955-ben jelentkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba induló magyar szakemberek csoportjába, és a Koreai magyar kórház laboratóriumát vezette 1957-ig. 1956-ban egyetemi tanársegéd lett. Hazatérve tapasztalatait az I. sz. Honvédkórház, majd a Központi Katonai Kórház laboratóriumainak szervezési-vezetési munkájában hasznosította.
Főleg a gyorsdiagnosztikai tesztek, a korszerű laboratóriumi felszerelések és módszerek elméleti kérdéseivel és gyakorlati kivitelezésével foglalkozott. Több szakközleménye jelent meg a Honvédorvos című lapban.
Művei
Egészségtani ismeretek a tanító- és óvónőképző intézetek számára (I–II. társszerzőkkel, Budapest, 1959)
A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1951-1969. Szerkesztette: Molnár László. Budapest, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 1997. 335 o. (A Semmelweis Orvostudományi Egyetem promóciós könyvei IV.)