Revere Gyula (Budapest, 1883. január 30.[5] – Budapest, Erzsébetváros, 1945. január 14.)[6] magyar hárfa-és zongoraművész.
Élete
Revere Manó mantovai születésű operaházi karénekes és Mandel Sarolta (1854–1917) fia. Bátyja, Nápolyi (Revere) Imre az apjához hasonlóan szintén az Operaház énekkarának tagja volt. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Mosshammer Román, Koessler János és Szendy Árpád növendékeként végezte. Zongoraművésznek készült, és már 1892-ben hangversenyezett Földesy Arnold gordonkaművésszel. Az 1910-es évek elején a Király Színház és a Népopera zenekarának tagjaként működött. 1917–1918-ban a Zeneakadémia tanára, majd a Városi Színház hárfaművésze volt. Számos korabeli hangfelvétel közreműködője volt mint zongorakísérő. Saját zenekart is alapított. A zsidótörvények miatt csak az OMIKE Művészakció zenei előadásain léphetett fel, önálló hárfaestet is tartott. Halálának oka az anyakönyvi bejegyzés alapján bélátfúródás, míg más forrás szerint nyilasok halálra rugdosták.
Magánélete
Házastársa Miklósy Lujza Anna színésznő volt, akit 1915. szeptember 12-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[7]
Jegyzetek
Források
- Uj Idők Lexikona. Budapest, 1941.
- Revere Gyula Archiválva 2022. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben az OMIKE oldalán
- Bársony Péter: A vészkorszak magyar muzsikus áldozatai (2010)
Zeneportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
