A reneszánsz kert fontos kerttörténeti stílus és kertforma, amely a barokk kertek előtt alakult ki és a 15 – 16. században meghatározó volt. A reneszánsz kertek a barokk kertekkel együtt – geometriai, mértani szabályozottságuk, tagoltságuk miatt – szintén az architektonikus kertek közé tartoznak. Szokták még Franciakertnek is hívni ezt a típust.

A reneszánsz nyomán Itáliából indult ki, majd Franciaországban és ezzel közel egyidőben Magyarországon is elterjedt, bár itt virágkorát nem élhette meg a török hódítás miatt. A francia reneszánszból alakult ki a barokk, míg az angoloknál vegyes reneszánszról beszélhetünk, ami a gót és az előbarokk együttes megjelenését jelenti.

A reneszánsz kerteknél alapvető koncepció, hogy az épület és a kert szoros összhangba kell kerüljön, mivel a kert nem más, mint az épület előszobája.

A reneszánsz kertek lejtős területen létesültek, ha a terület sík volt, akkor lejtősre képezték ki. Az épületet a lejtő felső egyharmad magasságára építették, így a horizontsík alatt rálátás nyílt az egész kertre. A kert villajellegű épületekhez csatlakozik, mintegy 10-15 ha területű, ami hippodromnak felel meg.

Az épületek homlokzatán megjelenő geometriai formák a kert vízszintes síkján tükröződnek. Ugyanolyan geometriai formákat alakítanak ki a parterre-eknél, ami általában négyszög alak. A kert síkja vízszintes vagy az épületek előtt teraszos kiképzésű, a teraszok közötti síkot lépcsővel kötötték össze.

Az utak a szimmetria tengelyén kívül átlós irányúak, a geometriai alapú parterre-ek csak rálátással élvezhetők. A parterre magas fákkal határolt négyzet, ezeket a fákat mindig nyírták egyszerű geometriai formára, ez a mai sövényforma. A parterre-eken belül gyümölcsfák vagy zöldségnövények kerültek kiültetésre. Az épületek előtti háromszögbe agyagedényekbe ültetett örökzöld és lombhullató növényeket raktak ki. Ide került citrom (Citrus limon), narancs (Citrus sinensis), füge (Ficus carica), gránátalma (Punica granatum), leander (Nerium oleander), amik a mediterrán kertek alapjai. Elszórtan a pálma is megjelenik a reneszánsz kertek végén.

A valódi díszkert az épület előtti 1/3 részben volt, ahol az utak átlósak voltak. A többi parterre-be rózsa, liliom, ciklámen, orgona, jázmin, teacserje került. Az utak találkozási pontjánál a szimmetriatengelyen szökőkutak kialakítása figyelhető meg, amikben a víz ellentétben a későbbi barokk kertekkel – ívesen meghajló, csobogó hangot adó, a kút mitológiai szoborcsoporttal díszített.

A kert vége az épülettel szembeni szimmetriatengelyen félkörös építménnyel zárult, ahol mindig szökőkút együttest alakítottak ki. A parterre-ek közötti utak zúzott kővel portalanítottak (mészkő). A kert magas kerítéssel körbehatárolt, a kilátást nem engedélyezi.

Ezeknél a kerteknél jelenik meg a hivatásos kertészek alkalmazása.

• Híres kertek: Villa D' Este – 100 kutak palotája

• 
  Parco di Castello
• 
  Arabeszk-formák
• 
  'Száz kutak palotája'-Villa D' Este
• 
  Château de Chenonceau – Franciaország
• 
• 
• 
  Château de Chenonceau – madártávlatból
• 
  Visegrádi palota

Mátyás a paloták melletti kerteket (Buda, Visegrád) reneszánsz kertté alakíttatta. Jellemző a cseppformájú előkert létesítése a reneszánsz kerten belül, amiben puszpáng volt. A többi parterre-ben gránátalma, rózsa, vadbarack volt. A sárospataki vár kertje is reneszánsz kert volt.

A reneszánsz kertet Leonardo ismertette meg a franciákkal. Ilyenek a Loire menti kastélyok kertjei, amikre jellemző, hogy a kastélyok gótikus, neogótikus vagy román stílusúak, de a kertek már a reneszánsz jegyében épültek.

Minden kastélyt várárok vett körül. A valódi kertek, amik reneszánsz stílusban épültek, a várárkon kívül létesültek. Jellemzőjük, hogy a főút vége távolba néző, tájba kapcsoló. A kert kőkerítéssel körbevett, parterre-jei négyzet alapúak, alacsony, nyírott sövénnyel határoltak, ami a parterre-ekre rálátást biztosított. A parterre-ekbe hullámos vonalú, stilizált alakzat került kiültetésre, ez az arabeszk. Az arabeszkben általában fás növényt, illetve örökzöldeket alkalmaztak. Megjelenik még a broderie amely egy virágos kiültetési formát jelent. Ebben a virágos növényeket – büdöske (Tagetes erecta), (Iresine spp.) stb. – csoportosan ültették. A kert sík területen épült, annak geodéziai középpontjában szökőkút létesült.

A vastagfalú, magas őrtornyokkal és várárokkal létesült paloták és kastélyok viszonylag sík területen létesültek, ahol a kastélyból jól ráláttak. Megjelenik a golfpálya. A főbejárattal szemben hosszú egyenes út létesült, ami kettészelte a területet. A kertet nem parterre-ekre, hanem virágzó, füves kiültetésekre osztották, zömmel a főúthoz közel. Az úgynevezett mille fleurs – azaz ezer virág – kiültetési formát alkalmazzák. A kerítés mellett geometriai alakzatban fákat és cserjesorokat telepítettek, amiből a hatalmat az reprezentálta ha minél több volt. A fasorokból maximum ötöt ültettek, lezárásukat cserjesorral oldották meg.

• John Brookes: A kerttervezés iskolája, Officina Nova, ISBN 963-477-008-8, 1995

• Rerrich Béla: A reneszansz és a modern kert művészete; Franklin Ny., Bp., 1909 (Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai)
• Stirling János: Magyar reneszánsz kertművészet a XVI-XVII. században. Művelődéstörténeti tanulmányok; Enciklopédia, Bp., 1996
• Jonathan Bale [Takács Erika]: A reneszánsz művészete. Építészet, festészet, szobrászat, kertművészet; Titán Computer, Bp., 2004
• Stirling János: Magyar reneszánsz kertek a XVI-XVII. században; Szt. István Társulat, Bp., 2008
• Herczeg Ágnes: "Szép és kies kertek". A kora reneszánsz kertművészet Itáliában és Magyarországon; ill. Kesselyák Rita; Ars Topia Alapítvány–Topia Alapítvány, Bp–Csíkszereda, 2008
• Csoma Zsigmond: Késő reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben; Agroinform, Bp., 2009