Regöly-Mérei János (Budapest, 1949. január 10. – 2009. július 27.) egyetemi tanár, Széchenyi professzori ösztöndíjas magyar orvos, sebész-gasztroenterológus, Regöly-Mérei Gyula (1908–1974) fül-orr-gégész, orvostörténész, egyetemi tanár fia, Mérei Jenő (1875–1930) zeneesztéta, hangversenyrendező unokája.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. Kiemelkedő tanulmányi eredményeiért Jó Tanuló érdemérmet és Kölcsey Ferenc-emlékérmet kapott. Az érettségi után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Egyetem) Általános Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. 1972-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián elnyerte az Egészségügyi Minisztérium Nagydíját, illetve évekig népköztársasági ösztöndíjban részesült. 1973-ban diplomázott, és mivel minden középiskolai és egyetemi vizsgáját jeles eredménnyel tette le, Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis aranygyűrűvel avatták orvossá.

1977-ben sebészetből, 1995-ben gasztroenterológiából szakvizsgázott. 1969-től 1973-ig az Élettani Intézet díjas demonstrátora volt. 1973-tól 1977-ig a Szent István Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1978-ban a Semmelweis Egyetem III. számú Sebészeti Klinikájára került, ahol 1995-ig osztályvezető egyetemi adjunktus, 1999-ig docens, majd egyetemi tanár, 2000-től pedig tanszékvezető lett. 1989-ben elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet, 1996-ban pedig habilitált. Ő volt az első orvos, aki megkapta a Széchenyi professzori ösztöndíjat.

Kutatási területe a hasi ultraszonográfia-diagnosztika, speciális szakképzettsége volt a sebészeti szonográfia. 1990-től az elsők között végzett laparoszkópos sebészeti beavatkozásokat. Németország több egyetemén mélyítette el a transzplantációs, endoszkópos és onkológiai sebészeti ismereteit, illetve kutatási tapasztalataiból rendszeresen tartott előadásokat világhírű egyetemeken, kongresszusokon, tudományos fórumokon. Nagyrészt neki köszönhető az ultrahang-diagnosztika széles körű hazai elterjesztése.

Több száz tudományos publikáció szerzője, egyetemi tankönyvek és szakkönyvek írója.

1994 és 1998 között a Budapesti Orvosi Kamara alelnöke, majd 1998-tól elnöke. 2002 óta a Magyar Sebész Társaság vezetőségének tagja, fegyelmi bizottságának elnöke volt, de szintén vezetőségi helyet foglalt el a Magyar Gastroenterológiai Társaság vezetőségében is. A Nemzetközi Sebész Társaság magyarországi képviselője, az Orvosi Hetilap főszerkesztő-helyettese.

1978-tól folyamatosan oktatott magyar általános orvostanhallgatóknak és fogorvostan-hallgatóknak sebészetet, valamint német nyelvű fogorvostan-hallgatóknak ugyanezt németül.

Felesége dr. Nagy-Dani Éva belgyógyász és nefrológus szakorvos volt. Két gyermeke van, lánya Krisztina, fia Gábor.

• Egészségügyi Minisztérium Nagydíja (1972)
• Kiváló Tanuló kitüntetés (1972)
• Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis aranygyűrű (1973)
• Széchenyi professzori ösztöndíj (1997-2000)
• „Pro Sanitate” (2004)
• Dr. Marton Tibor-díj
• Hippokratész-emlékérem
• Markusovszky Lajos-emlékérem (2008)

• Általános és részletes sebészet (2003 ISBN 9639129429, Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió)

• Oktatás, szakma és érdekvédelem között egyensúlyoz
• Nekrológ^{[halott link]}