Esparza családja Kubából menekült az Egyesült Államokba még a '60-as években. Szülei már itt ismerkedtek meg, egyetlen gyermekük, Raúl Wilmingtonban látta meg a napvilágot 1970. október 24-én. A család később Miamiba költözött, Esparza itt végezte középiskolai tanulmányait a Belen Jesuit Preparatory Schoolban.[8] Ekkoriban még jogi pályára készült, de érdekelte a színészet is. Középiskolai spanyoltanárával színjátszókört szervezett az iskolában, ahol játszott és rendezett is. Spanyol nyelvű előadásaikkal nemzetközi fesztiválokon is szerepeltek.
Esparza a középiskola utolsó évében szerencsét próbált egy színházi tehetségkutató programon, ahol ugyan bekerült az utolsó körbe a legjobb 20 közé, ám ott eltanácsolták a pályától, mondván, hogy rendező talán lehet belőle, de színész semmiképp. Legalábbis nem olyan, aki a helyi színházakon kívül máshol is karriert tudna csinálni. Erre az ítéletre a későbbiekben fényesen rácáfolt.
Első profi színházi munkáját 19 évesen kapta Miamiban (Mixed Blessings), ez után döntött úgy, hogy mégis megpróbálkozik komolyan a színészettel.
22 évesen nősült, felesége, Michele Esparza ügyvéd, 2000 óta külön élnek.[9]
Színház
2000 előtt
A New York Universityn tanult színészetet,[10] angol irodalmat és pszichológiát. A főiskola után egyik tanára tanácsára neves chicagói prózai társulatoknál (Goodman[11] illetve Steppenwolf[12]) kezdte színészi pályafutását. Itt figyelt fel rá későbbi menedzsere, Elin Flack,[13] illetve az egyik legkeresettebb New York-i casting director, Bernie Telsey,[14] akik már ekkor szorgalmazták, hogy amint lehet, menjen át a Broadwayre. New York előtt azonban bemelegítésképpen még jött egy nagy lehetőség: hétfordulós meghallgatás végén megkapta az Evita 1999-es amerikai turnéjában Che szerepét. Jó tapasztalatszerzés volt ez a Broadway előtt, hiszen ez alatt az egy év alatt megtanulta, milyen megterhelést jelent heti 7-8 alkalommal eljátszani egy musical főszerepét.
2000 után
Az Evita-turné végeztével New Yorkba költözött, és elkezdett meghallgatásokra járni. Hamarosan meg is kapta első New York-i szerepét: ő lett a Rocky Horror ShowRiff-Raffje. Kezdőként olyan musical-sztárok mellett kellett bizonyítania estéről estére, mint Daphne Rubin-Vega(Rent) vagy Alice Ripley(Side Show).
2001-ben otthagyta a sikerrel futó Broadway-musicalt, hogy eljátszhassa az off-Broadwayn Jonathan Larson(Rent) önéletrajzi musicalének (tick, tick… BOOM!) főszerepét.
2001 ősze újabb nagy szerepet hozott számára: felajánlották neki az éppen futó, Sam Mendes(Amerikai szépség) rendezésében bemutatott Kabaré konferansziéjának szerepét. Közel fél éves kihagyással 2002 végéig játszott a Kabaréban. A fél éves szünet oka egy különleges színházi esemény volt. Washingtonban egy hat hónapos fesztivált szerveztek Stephen Sondheim tiszteletére, melynek során a szerző művei közül hatot állítottak színpadra és játszottak folyamatosan fél évig. Esparza egyedülálló módon két musical főszerepét is megkapta: a Sunday In The Park With George-ban a címszerepet, a Merrily We Roll Alongban Charley szerepét játszotta óriási sikerrel.
A 2003-as év két rövidebb játszási sorozattal és egy nagy bemutatóval telt. Először egy prózai szerep következett az off-Broadwayn (Comedians, Gethin Price), majd egy zenés – ezúttal vidéken, Pennsylvaniában (Green Violin, Mikhoels). Ősszel pedig jöhetett a nagy bemutató: Boy George önéletrajzi musicale, a Taboo, amelyben a narrátort, Philip Sallont alakította. A darab ugyan érdekes körülmények között megbukott, Philip Sallon szerepe azonban kritikai elismerést és Drama Desk díjat hozott Esparza számára.
2004-ben ismét az off-Broadway és egy prózai szerep következett. Larry Kramernek az AIDS-krízisről szóló drámájában (The Normal Heart) játszotta Ned Weeks szerepét egy színészlegenda, Joanna Gleason oldalán.
Eddigi szerepeit látva meglepő döntésnek tűnhetett, amikor 2005-ben elvállalta a Chitty Chitty Bang Bang című filmből készült családi mese-musical főszerepét. A darab egy évig ment a Broadwayn, de pénzügyileg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – és Esparza reményeit sem, aki csak kitérőnek tekintette a Chitty-t az egyszerűbb, könnyedebb szerepek világába.
A következő év eleje ismét egy rövid kitérővel indult: Esparza eddigi egyetlen filmszerepét hozta Sidney LumetFind Me Guilty(Védd Magad) című maffia-filmjében.
2006 áprilisában egy igen különleges feladat miatt hagyta el ismét New Yorkot. A Cincinnati Playhouse In The Park meghívására a 2006-os év Tony-díjas rendezője, John Doyle állította színpadra Ohio állam fővárosában Stephen SondheimCompany című musicalét. Az előadás különlegessége az azóta már fogalommá vált, Doyle által kitalált színész-zenész koncepció, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a színészek saját magukat kísérik hangszeren, és nincs külön zenekar. Az egy hónapos cincinnati sorozat akkora sikert hozott, hogy a producerek úgy döntöttek, átviszik az előadást Broadwayre is. A 2006 novemberében megtartott premier Esparza talán eddigi legnagyobb szakmai sikerét hozta. Az előadás hanganyaga megjelent cd formájában, sőt az amerikai PBS tv-csatorna hamarosan műsorára tűzi a júliusban rögzített előadást. Esparza szempontjából az év egyetlen kudarcának a Tony-díj elvesztése tekinthető. A júliusi díjkiosztó legnagyobb meglepetése volt, hogy nem neki, hanem a tv-sorozatokból is ismert David Hyde Pierce-nek (Frasier) adták a díjat.
Esparzát 2007 őszétől újra prózai szerepben láthatja a közönség, Harold PinterThe Homecoming(Hazatérők) című darabjának Broadway-felújításában az egyik testvért, Lennyt játssza.
Főbb szerepei
darab
hely
év
The Homecoming – Lenny
Cort Theatre (Broadway)
2007–2008
Pushing Daisies – Alfredo
sorozat
2007
Company – Robert
Ethel Barrymore Theatre (Broadway)
2006–2007
Company – Robert
Cincinnati Playhouse In The Park
2006
Find Me Guilty – Tony Campagna
film
2006
Chitty, Chitty, Bang, Bang – Caractacus Potts
Hilton Theatre (Broadway)
2005
The Normal Heart – Ned Weeks
Joseph Papp Public Theater (off-Broadway)
2004
Taboo – Philip Sallon
Plymouth Theatre (Broadway)
2003–2004
Green Violin – Mikhoels
Prince Music Theatre (Pennsylvania)
2003
Comedians – Gethin Price
Samuel Beckett Theatre (off-Broadway)
2003
Merrily We Roll Along – Charley Kringas
Kennedy Center (Washington)
2002
Sunday In The Park With George – George
Kennedy Center (Washington)
2002
Cabaret – Emcee
Studio 54 (Broadway)
2001–2002
tick, tick… BOOM! – Jon
Jane Street Theatre (off-Broadway)
2001
The Rocky Horror Show – Riff-Raff
Circle in the Square (Broadway)
2000–2001
Evita – Che
turné
1999
Arcadia – Septimus
Meadowbrook Theatre (Michigan)
1997
The Washington-Sarajevo Talks – Vlado Azinovic
Meadowbrook Theatre (Michigan)
1997
Grease – Danny Zuko
Chicago
Koncertek
New Yorkban szinte egymást érik a különböző nyilvános musical-koncertek, ezeknek Esparza is rendszeres vendége.
"A lehető legjobb akarok lenni minden alkalommal, amikor felmegyek a színpadra. Nem tudom, hogyan kell 200%-nál kevesebbet nyújtani."
"Szeretem az egyediséget. Hogy senki nem viselkedik így a valós életben? De ez nem az élet! Ez színház!"
"Imádkozni szoktam, mielőtt felmegyek a színpadra. Nem azért, mert oltalomra van szükségem, hanem mert meg akarom köszönni."
Brilliant Mistake: the Music of Elvis Costello (2004)
Felvételek
Hangfelvételek
The Rocky Horror Show (Riff-Raff) – New Broadway Cast (2001)
tick, tick… BOOM! (Jon) – Original off-Broadway Cast (2001)
Taboo (Philip Sallon) – Original Broadway Cast (2004)
Company (Robert) – 2006 Broadway Revival Cast (2007)
Carols for a Cure – karácsonyi válogatás Broadway-sztárokkal (2003)
Hair – Actors' Fund BCEFA koncert (2004)
Carols for a Cure – karácsonyi válogatás Broadway-sztárokkal (2006)
Dvd-felvételek
Seth's Broadway Chatterbox – beszélgetés (2001)
Seth's Broadway Chatterbox – beszélgetés (2004)
Show Business: The Road To Broadway – dokumentumfilm (2007)
előkészületben: Company – színházi felvétel (2007)
Díjak, jelölések
Róla írták:
"Talán még korai legendásnak nevezni ezt a színészt? Rövid, mindössze hatéves Broadway-karrier során elragadtatott kritikákat és híveket szerzett. Ezekhez egy izzó, nagyon különleges tehetség járul, amilyet talán Bernadette Peters óta nem láthattunk."
"Ez a színész egyszerűen megdöbbentő. A komédiától Lear királyig nincs olyan, amit ne tudna megcsinálni."
"Ő az a fajta nagylelkű géniusz, akinek égető lelki szükséglete a színpad, és emiatt minden fellépése – még ha rövid is – olyan, amit szeretni kell."
"Amikor ez a színész Sondheimet énekel, akkor Sondheim-specialista. Ha rockzenét énekel, akkor meg úgy szól a hangja, mint egy rocksztáré."
"Esparza színpadi energiája mindent elhomályosít maga körül."
"Riff vezeti a társulatot a nagy táncos szám, a Time Warp alatt. Amikor Raúl Esparza teszi ezt, nem túlzás azt mondani, hogy a pokol összes hasadékai megnyílnak."
"Felejthetetlen a jelenléte. A hangjával megalapozhatja a musical-karrierjét, ugyanakkor kivételes képességű színész is."
"Bárki, aki valaha szerette volna tudni, hogyan születik egy Broadway-sztár, most megnézheti, mert pontosan ez történik Raúl E. Esparzával."
"Raúl Esparza mint kegyetlenül keserű komikus kitörölhetetlenül maradandó alakítást nyújt, az egyik legtökéletesebbet, amit életemben láttam."
"Esparza botrányos Philip Sallon-ja szolgál narrátorként és fesztelen kommentárként. Esparza kis híján ellopja a showt."
"A Taboo-ban, a kudarcra ítélt Boy George musicalben feltűnő volt, hogy ő az, aki ragyog a katasztrófa kellős közepén. A Times radioaktívnak nevezte."
"Raúl Esparza ismét igazolta, hogy az egyik legjobb és legsokoldalúbb színészünk."
