Réthy Zoltán (Kolozsvár, 1895. október 20. – Pilisvörösvár, 1977. október 2.) körzeti orvos, szakíró, az Országos Stefánia Szövetség pilisvörösvári anya- és csecsemővédelmi szervezetének megalapítója, irodalomszervező, költő, Pilisvörösvár díszpolgára.
Élete
Kolozsvárott értelmiségi családban született. Édesapja tanár volt. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. Az érettségi után beiratkozott a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi karára. 1914-től 1915-ig mint medikus a kolozsvári mentőállomáson és a Vöröskereszt hadikórházában teljesített szolgálatot. 1916-tól 1918-ig a honvédségnél szolgált zászlóaljorvos-főnöki beosztásban. 1918 augusztusától 1919 júniusáig a Kolozsvári Belgyógyászati Klinikán dolgozott szigorló orvosként. Az I. világháború következményei miatt utolsó vizsgáit már a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán tette le. Itt avatták doktorrá 1920-ban.
1921 augusztusában nyerte el Pilisvörösvárott a körorvosi állást. 1922-ben megszerezte a tisztiorvosi képesítést.
1922-ben feleségül vette Zsombory Piroskát, házasságukból három gyermekük született.
1926-ban megalapította Pilisvörösváron az Országos Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemővédő Szervezetét. Komoly eredményeket ért el a gyermekhalandóság visszaszorításában. Küzdött az alkoholizmus, a babonaság és a kuruzslás ellen. Számos cikke és tanulmánya jelent meg orvosi folyóiratokban. 1927-ben járási tisztiorvossá nevezték ki. Alapító tagja volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének. Elnöke volt a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének, számos előadást tartott, tanfolyamot szervezett. Körorvosi tevékenysége mellett, majd nyugdíjba vonulása után is ellátta a Járási Szociális Otthon betegeit. Összességében 56 éven át szolgálta orvosként Pilisvörösvárt. Közéleti szerepet is vállalt: 1950-ben tanácstaggá választották.
Irodalmi, kulturális tevékenysége is jelentős. A harmincas években megalapította az Ányos Pál Irodalmi Társaságot. Irodalmi rendezvényeket szerveztek, könyveket adtak ki. A kör tagjai voltak többek között Bartalis János, Erdei József, Ölbey Irén és Puszta Sándor.
1938-ban jelent meg „Én így imádkozom” című verseskötete (Ányos Kiadás). A kötetet igényes szerkesztés, emelkedett stílus, erkölcsi tartás és példamutatás jellemzi. Élete végéig írt verseket, ezek azonban egytől-egyig íróasztalának fiókjában maradtak. 2008-ban jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása „Én így imádkozom” címmel Fogarasy Attila szerkesztésében.
1977. október 2-án hunyt el Pilisvörösvárott. Temetésén többek között Puszta Sándor költő búcsúztatta.
Kitüntetései, elismerései
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Réthy Zoltánnak „érdemes és eredményes munkássága elismeréséül” 1969. december 9-én a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta.
1995. október 16-án, születésének 100. évfordulóján emléktáblát avattak egykori lakóhelye és rendelője, a Fő út 121. (ma: gyógyszertár) falán.
2004. november 4-én a város képviselő-testülete utcát nevezett el róla.
2007. szeptember 13-án Pilisvörösvár Város Önkormányzati Képviselő-testülete „kiemelkedő és önzetlen közösségi munkájának elismeréseként” posztumusz „Pilisvörösvár Város Díszpolgára” címet adományozott a részére. Az erről szóló díszes oklevelet 2007. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. évfordulóján rendezett városi ünnepségen nyújtotta át Gromon István polgármester dr. Réthy Zoltán leányának, dr. Szekrényiné Réthy Évának.
Verseskötetei
Én így imádkozom. Ányos Kiadás, Pilisvörösvár, 1938.
Én így imádkozom. Összegyűjtött versek. (Szerkesztette: Fogarasy Attila. – „Otthon a világban" honismereti könyvsorozat 1. Sorozatszerkesztő: Fogarasy Attila.) Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület, Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvár, 2008. Letölthető változat
Versek
Az „Én így imádkozom” c. kötet címadó verse:
Én így imádkozom
Uram! Te adtad végzetét a vérnek,
A lobbanó és hamvadó tüzet,
Én nem panaszlom, hogy gondok kísérnek,
Mint a Tisza-partot szomorúfüzek.
Elvérzett bennem réges-régen Koppány,
A lázadónak nem maradt fia,
Sóhajba halkult minden büszke orkán,
Meghalt szívemben pogány Ázsia.
Nyugatra űzött messzi napkeletről
Magányos úton bolygó végzetem,
Testvéri kéz a porból nem emelt föl
Kemény tusán, ha értük véreztem.
Kelet s Nyugatnak mostohája lettem,
Kettő között vagyok örök határ,
Törött sorompó trianoni testem,
S ruhámra is sorsot vetettek már.
De új tatárok mindhiába vernek,
Együtt dobban fel szívemmel a hit:
Véremben őrzöm én is Pusztaszernek
Árpád vérében fogant álmait.
Magyar vagyok, hitvallója fajomnak,
Akit a múlt még ma is megkísért,
Az éjszakámba’ hajnalok dalolnak
S nem mondok le hitemről semmiért!
Beteljesül, hogy végzetem a gyermek
S én érte élni, élni akarok,
Nem kardhüvelyben, – bölcsőben pihennek
A győzelmet jelentő holnapok.
Uram, Te adtad s vállalom a sorsot,
Legyen bár útam hosszú Golgota,
Adj gyermeket és én dalolva hordok
Keresztet, kínt és könnyeket oda…
Én ezt kerestem
Én ezt kerestem: asszonyt, otthont,
Kicsiny fészket az ősi fán,
Bölcsők dalában megtaláltam
Az én dalom s az én imám.
Én ezt kerestem: munkát, gondot,
Hát gond után egy jó napot,
Én megköszöntem minden este,
Amit az élet megadott.
Fontosabb publikációi
1. A lelki tevékenység dinamizmusáról (Magyar Psychológiai Szemle XX. kötet, 3. szám, 1963.)
2. Az akaraterő dinamizmusának hajtóerői. (Psychológiai Tanulmányok. VIII.Akadémiai Kiadó Bp., 1965., 33-48. old.)
Én így imádkozom. Összegyűjtött versek. (Szerkesztette: Fogarasy Attila. – „Otthon a világban" honismereti könyvsorozat 1. Sorozatszerkesztő: Fogarasy Attila.) Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület, Pilisvörösvár Város Önkormányzata, Pilisvörösvár, 2008. Internetes változat: Letölthető változat