1919-ben az orvosi egyetem hallgatója volt. 1920-ben már a budapesti Iparművészeti Iskola keramikus szakán tanult. 1921–1926 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Vaszary János oktatta. 1922-ben ösztöndíjjal Münchenben, 1926-ban Rómában is tanult. 1927-től a Képzőművészek Új Társasága tagja volt. 1928-ban Párizsba utazott. 1928-ban az Új Művészek Egyesülete tagja volt. 1928-ban bécsi, varsói, krakkói magyar tárlatokon, majd a Velencei Biennálén szerepelt képeivel. 1929–1940 között Egyiptom, Szudán, Etiópia, Libanon, Szíria, Irak városaiban dolgozott. 1932–1934 között részt vett a mezopotámiai Ur város romjainak föltárásában. 1940-től a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. 1945-ben alapító tagja volt a Rippl-Rónai Társaságnak. Az 1950-es években az Aquincumi Múzeum főrestaurátora volt.
Munkássága
Egyiptomban leletmentő restaurátorként dolgozott. Sir Charles Leonard Woolley angol régész munkatársa volt. Nabukonodozor ókori uralkodó nyári palotáját rekonstruálta, és a falképekről másolatokat készített a Louvre számára. Munkái közé tartozik a damaszkuszi parlament bejáratának és mennyezetének díszítése, a királyi palota átalakítása Bagdadban, a bejrúti országház falképeinek festése, paloták, szállodák kialakítása, festmények, szobrok hosszú sora jelzi közel-keleti alkotói munkásságának sikerét. Erdélyben és a Balatonnál festett tájképein és alakos kompozícióin adott számot a természetben és az itthoni művészeti életben szerzett tapasztalatairól. A mellőzöttség éveiben is egymás után alkotta a kubizmus és a konstruktivizmus jegyeit továbbfejlesztő, egyénivé nemesítő képeit.
.jpg)