folytatásokban: Gazeta Polska (Varsó, akkor Oroszország), Czas (Krakkó, akkor Osztrák-Magyar Monarchia), Dziennik poznanski (Poznan, akkor Poroszország)[1]
A Quo vadisHenryk SienkiewiczNobel-díjas lengyel író regénye, amely az ókori Rómában, a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. A könyv 1896-os megjelenését követően hamarosan világsikert ért el: még abban az évben megjelent angol nyelven, egy évvel később oroszul és csehül, 1898-ban olaszul és németül adták ki, 1899-ben következett a dán, örmény, portugál kiadás, egy XIII. Leó pápának ajánlott latin nyelvű változat,[2] és megjelent eszperantóul is. Noha a köztudatban az él, hogy Sienkiewicz ennek a regénynek köszönheti a Nobel-díjat,[3][4][5] a hivatalos indoklás szerint „kiemelkedő epikai munkásságáért” tüntették ki.[6]
A cím jelentése
Jézusnak tulajdonított lábnyom a Quo Vadis Domine templomban
A Péter apostol cselekedetei című apokrif iratban fennmaradt[7] hagyomány szerint Péter apostol, menekülni akarván a rá váró vértanúság elől, kifelé indult Rómából, találkozott Jézussal, és megkérdezte tőle: Domine, quo vadis? azaz „Uram, hová mész?” Jézus azt válaszolta, hogy Rómába megy, vállalja a megfeszíttetést Péter helyett. Ekkor Péter visszatért a városba, ahol a kereszthalál várt rá.[8][9]
A mondás megjelenik János evangéliumában is (Jn 13,36), ahol Péter kérdezi Jézustól: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.”[11]
Történelmi események
Sestertius Nero arcmásával, Kr. u. 65
A cselekmény Nero uralkodásának utolsó szakaszában játszódik, amikor a császár elvesztvén az előkelőségek támogatását, a plebs körében igyekezett népszerűséget szerezni élelemosztással és látványosságok rendezésével. Sienkiewicz regényében több eseményt ábrázol ebből a korszakból, ezek közül egyesek hitelessége kétséges.
57-ben Pomponia Graecinát valóban megvádolták „idegen babonaságok” gyakorlásával, amely kifejezéssel általában a kereszténységet illették. Mindazonáltal nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy milyen vallásról volt szó. Az ősi római hagyománynak megfelelően házi bíróság ítélkezett felette, ahol is férje, Aulus, a pater familias felmentette. A római katakombákban talált feliratokból azonban arra lehet következtetni, hogy családtagjai valóban keresztények voltak.[12]
Vespasianus valóban elaludt Nero dala közben, a következő napon pedig nem engedték be a palotába, ezért vidékre vonult vissza.[13]
Róma égését64. július 18-áról19-re virradó éjjel a regény szerint maga Nero rendelte el, erre azonban nincs kétségtelen bizonyíték. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött.[15]TacitusAnnalesei szerint az égésért a keresztényeket tették felelőssé.[16]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Értékelése
Noha a regény óriási sikert aratott, és a legtöbb európai nyelvre lefordították,[18] Sienkiewicz csodálói úgy vélték, hogy a Quo vadis nem éri el az író más műveinek színvonalát.[19]
Az első francia kritikusok majdnem egyöntetűen támadták a művet, mivel egyrészt a francia piacot féltették az idegen nyelvű könyvsikerek importjától, másrészt (beállítottságuktól függően) a regény szellemiségét és minőségét kifogásolták. A keresztények túl profánnak, a szkeptikusok túl kereszténynek tartották, az ókori Róma történetével foglalkozók szerint nem volt eléggé ókori és nem volt eléggé római, az Action française egyes képviselői pedig Sienkiewiczben lengyel kereszténynek álcázott zsidót gyanítottak.[20]
A magyar megjelenést követően 1901-ben Ady Endre szuperlatívuszokban írt a regényről: „Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve…”[21] A Nyugat köreiben azonban több kritikusnak volt az a véleménye, hogy a Quo vadis inkább a giccs kategóriájába sorolható: „…igen rossz könyv – majdnem olyan rossz könyv, mint a Quo Vadis” (Ignotus);[22] „csaknem Ohnet tógában” (Fenyő Miksa).[23]Kosztolányi Dezső középszerű írásműnek tartotta,[24]Babits Mihály pedig tudatosan hagyta ki a szerzőt Az európai irodalom története című munkájából: „Mellőztem a divat által időről időre fölkapott írókat is, Sienkiewicztől Galsworthyig.”[25]
Magyarul
Quo vadis? Regény 1–2.; ford. Erényi Nándor; Márkus Ny., Budapest, 1901
Quo vadis? Történeti regény Nero császár korából, 1–2.; ford. Szekrényi Lajos; fordítói, Budapest, 1901
Quo vadis? Regény Nero császár idejéből; ifjúsági és családok számára készült a szerző életrajzával, bev., jegyz.; Pesti Ny., Budapest, 1901
Quo vadis? átdolg. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 1925
Quo vadis? ford. Mészáros István; Európa, Budapest, 1957
Quo vadis?; szerk., átdolg. Dér Gyula; Ecclesia, Budapest, 1970
Quo vadis ford. Murányi Beatrix; Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
Filmfeldolgozásai
Az 1912-es film amerikai plakátja
A regény első filmfeldolgozását Lucien Nonguet és Ferdinand Zecca rendezők készítették 1902-ben.[26] Ezt követően még két némafilm készült 1912-ben, Enrico Guazzini,[27] illetve 1925-ben, Gabriellino D’Annunzio és Georg Jacoby rendezésében.[28] Az 1912-es film, amelyet 1913-ban mutattak be az Egyesült Államokban, volt az egyik elindítója a látványos történelmi filmek divatjának: rengeteg statisztával, valódi oroszlánokkal és kocsihajtóversennyel nyűgözte le a nézőket.[29]
↑Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 11. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4
↑Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 14. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4
↑Hegedüs Géza. Henryk Sienkiewicz, Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart (2000). ISBN 963-86029-8-8. Hozzáférés ideje: 2009. december 26.
↑Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 9. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4
↑Kenneth John Atchity (szerk.). The classical Roman reader: new encounters with Ancient Rome (angol nyelven). Oxford University Press, 267. o. (1997). ISBN 0-19-512740-4
↑H. Schuck R. Sohlman. Nobel - The Man and His Prizes. University of Oklahoma Press (1951)
↑Francis Whiting Halsey. Our Literary Deluge: And Some of Its Deeper Waters. BiblioLife (2009). ISBN 978-1-103-19536-7
↑Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 16. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4
↑Ady Endre (1901. június 6.). „Az index”. Nagyváradi Napló. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
↑Ignotus. „Der Tunnel”. Nyugat1913 (15). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
↑Fenyő Miksa. „A véres költő”. Nyugat1922 (1). (Hozzáférés: 2009. december 26.)
↑Tverdota György. „Kosztolányi és a halál”. Üzenet2005 (3). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
.jpg)
