Felsőfokú tanulmányokat a kolozsváriIon Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán (1954–1959) folytatott. Mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak. Festőnek indult, az 1960-as évek első felében festőművészeti tárlatokon szerepelt Maros megyében. 1966-ban települt át Magyarországra, itt a magyar népi mesterségeket támogató mozgalom egyik szervezőjeként működött, az erdélyiközépkori és reneszánsz művészet, s a népi kő- és fafaragás művészetének folytatója és továbbhagyományozója. Egyre inkább a szobrászat lett a fő művészeti kifejezőeszköze, szobrászata alapvetően figurális és hagyományőrző. Épületszobrászattal is foglalkozott, Makovecz Imre épületeihez tervezett szobrokat, elsőnek a sárospataki Művelődési Házhoz készített két oszlopszobrot mészkőből (1986). Később dolgoztak együtt a paksi Szentlélek katolikus templomon, amely Makovecz tervei alapján épült fel, 1988-ban. Egyik oszlopszobra a nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenetét, a másik a csodaszarvas-legendát szimbolizálja. Tagja volt a Siklósi Kőfaragó Tábornak, 1991-ben pedig a Toyamai Nemzetközi Szobrásztábor egyik résztvevője. Számos köztéri alkotást készített, s mellette kisplasztikákat. Főleg fa, bronz, vörösrézlemez, mészkő, néha márvány szobrainak az alapanyaga. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum is őrzi.
.svg){kind=small}