Pálos Rozita (Bakonyszombathely, 1926. november 11. - Tatabánya, 1985. szeptember 11.) magyar költő.

Eredeti neve Pawelcze Rozália, családja a 18. században költözött Lengyelországból Magyarországra. Tanítói oklevelet szerzett, élete végéig szülőhelyén, Bakonyszombathelyen tanított.

Verse először a Veszprémi Naplóban jelent meg, később antológiákban szerepeltek művei. Életében két kötete jelent meg.

• Úton (Budapest, 1975)
• Irgalmas szelek (Budapest, 1984)
• Hazatérés (Tatabánya, 1987)

• Alföldy Jenő: Kesztyűs kézzel (Élet és Irodalom, 1975. 32. sz.)
• Arató Mihályfi Zsuzsa: P. R. (Új Forrás, 1976. 2. sz.)
• Kádár Péter: Etűdök kékben. P. R. Bakonyszombathelyen (interjú, Új Forrás, 1980. 1. sz.)
• Erdei János: Tragikum nélkül (Élet és Irodalom, 1984. 38. sz.)
• Fabó Kinga: „Mert a halált te legyőzöd” (Új Írás, 1984. 12. sz.)
• Monostori Imre: P. R. halálára (Új Forrás, 1985. 6. sz.)
• Böröndi Lajos: P. R. lírája (Új Forrás, 1987. 2. sz.).

"Pálos Rozita, Pawelcze Rozália. Magyar Életrajzi Lexikon.