1824-ben a Globe munkatársa és később tulajdonosa volt. A képviselőházban 1831-től a doktrinérekkel szavazott és lelke volt ama koalíciónak, mely 1839-ben a Mathieu Molé kormányát megbuktatta és amelynek programjául Duvergier de Hauranne-nak Des principes du gouvernement représentatif et de leur application (Párizs, 1838) című műve tekinthető. Ekkor aztán elpártolt a doktrinérektől és mint a Constitutionnel és a Siècle munkatársa a bal középhez csatlakozott. Ekkor írta a De la réforme parlementaire de la réforme électorale (Párizs, 1847) röpirata nagy vitákat váltott ki a parlamentben, de reform javaslatait végül nem fogadták el.
A februári forradalom után a jobb oldalon foglalt helyet és mint az alkotmányozó bizottság tagja, e párt akartának értelmében működött. Az 1849. évi választások alkalmával megbukott, 1850 december havában azonban megint bekerült a törvényhozó gyűlésbe. Az 1851. december 2-ai államcsíny alkalmával őt is börtönbe vetették, 1852-ben pedig száműzték. Ekkor Torinóba ment, ahol történelmi tanulmányokkal foglalkozott; de még ugyanabban az esztendőben visszatérhetett Párizsba, ahol azonban a politikával többé nem törődött.
A Francia Akadémia 1870-ben választotta meg tagjának. Főműve Histoire du gouvernement parlementaire de la France (Párizs, 1857-73, 10 kötet). Számos értekezést írt a Revue des deux Mondes-ba és más folyóiratokba. Ifjúkori művei közül néhány vaudeville említendő: Un jaloux comme il y en a peu; Un mariage á Gretna-Green, stb.
Művei
Des Principes du gouvernement représentatif (1838)
De la Politique extérieure et intérieure de la France (1841)
De la Réforme parlementaire et de la réforme électorale (1846)
Histoire du gouvernement parlementaire en France (10 kötet) (1857-1870)
Jegyzetek
↑Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro, 1881. május 27.
