A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Proptisht, illetve Proptishti. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Proptisht alközség harmadik szintű közigazgatási egység Albánia délkeleti részén, a Shkumbin forrásvidékét övező Mokra-vidék középhegységi vonulataiban, Pogradectől légvonalban 15, közúton 45 kilométerre északnyugati irányban. Korça megyén belül Pogradec község(wd) része. Központja Proptisht falu, további települései Baribardha, Golik, Homçan, Homezh, Kriçkova, Radokal i Poshtëm, Radokal i Sipërm, Selca e Poshtme, Selishta, Slabinja, Slotina, Somotina, Vërri és Zall-Torra.[1] A 2011-es népszámlálás alapján Proptisht alközség népessége 4785 fő.[2] Az alközség legjelentősebb nevezetessége a UNESCO világörökségi javaslati listáján szereplő, i. e. 4–3. századi Selca e Poshtme-i királysírok leletegyüttese.
Fekvése
Proptisht a Shkumbin észak–déli irányú legfelső völgyszakaszát övező Mokra-vidék középhegységi vonulataiban fekszik. A területet mély szurdokvölgyek tagolják, így például a Radokal i Poshtëmtől kiinduló Stravaj-szoros (Gryka e Stravajt), Somotinánál a Velçani-szoros (Gryka e Velçanit), Slabinja alatt pedig a Trebinjai-szoros (Gryka e Trebinjës).[3] Bár az alközség Pogradec község része, közvetlen közúti összeköttetése Pogradec felé nem biztosított, csupán észak felől, az SH3-as főút Elbasan megyei(wd) szakaszából Qukësnál(wd), illetve Prrenjasnál leágazó mellékrendű utakon érhető el.
Története és nevezetességei
Az alközség legfőbb nevezetessége az i. e. 4–3. századi Selca e Poshtme-i királysírok szabadon látogatható régészeti leletegyüttese, amely szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján is. A hozzá tartozó erődített település az i. e. 5–2. századok folyamán élte fénykorát mint az illírek közé tartozó dasszaréták egyik központja,[4] amelyet egyes szakmunkák a korabeli forrásokból ismert Pélionnal azonosítanak.[5] Az i. e. 4–3. században monumentális kamrasírokat alakítottak ki a kőzetben, ezek egyikét az i. e. 270 körül elhunyt Monuniosz illír király feltételezett nyughelyeként tartja számon az albán régészet.[6] A Via Egnatia megépülését követően, az i. e. 2. századtól a település a kereskedelmi utat övező kisebb erődítések egyike volt, de később elveszítette jelentőségét, és csak szórványosan volt lakott.[7] A közeli Radokalnál az i. sz. 3. században szintén volt egy kisebb település, ahonnan a régészeti ásatások során helyi mesterek által készített medálok kerültek elő.[8]
A Shkumbin fölött Proptishtnál és Goliknál török kori kőhidak ívelnek át.[9]
A goliki kőhíd
Az első világháborúban 1916 júniusától az Osztrák–Magyar Monarchia szállta meg a területet. A Shkumbin völgyében Goliknál állomásoztattak egy nagyobb alakulatot, amelyet 1917. szeptember 21-én francia csapatok támadtak meg, és 480 katonát ejtettek foglyul.[10]
↑Ceka 2013:Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
↑Hammond 1966:N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
↑Jacques 2009:Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
↑Pasha 2006:Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. június 22.
↑Pearson 2004:Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
↑Pollo & Puto 1981:Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
↑Wilkes 1992:John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
