1855. december 15-én lépett a színipályára Latabár Endrénél, majd 1871 augusztusában Szatmárra szerződött. Évtizedeken át a vidéki színészetnek egyik kiváló alakja volt. Működésének utolsó szakaszában, 1884-től a régi Nemzeti Színháznak több mint tíz évig volt rendkívül szorgalmas színésze, ahol kollegái körében puritán jelleme révén általános megbecsülésnek örvendett. Itt egyaránt működött mint színész, kardalos, énektanár, majd az 1890-es évek közepétől ruhatári ellenőr is volt. 1898. január 1-jén vonult nyugalomba, mint az Országos Színészegyesület tagja, egy év után (1899. április 1.) a Nemzeti Színház is nyugdíjazta.
Első felesége Könczöl Lujza színésznő (sz. 1854-ben, Pesten), második neje Fácsy Emília (Fáncsy Ilka unokahúga), színésznő (sz. 1852, Tass) Házasságukat 1889. november 25-én kötötték. Lang Bertától született leánya Prielle Kornélia (férjezett Borsody Vilmosné; Huszt, 1860. – Bp., 1923. feb. 15.)[2] operaénekesnő volt.
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].