Villei Pribék István József régi nemesi család sarjaként született. Apja, Pribék Félix különböző állami és egyházi uradalmakban volt gazdatiszt, illetve tiszttartó, majd szolgabíró, anyja Szuper Terézia. Az elemi iskoláit Cegléden, a gimnáziumot Budán, Esztergomban és Veszprémben végezte, mindig ott, ahol apja éppen a munkája miatt költözni kényszerült. A filológiát Szombathelyen és Pécsen hallgatta, majd 1834-től a bécsi Pázmáneumban teológiát tanult. 1837. július 23-án szentelték pappá, majd Veszprémben volt káplán.
1849-ben Veszprémben megjelent munkája: Jézus egyházának történelme alsóbb rendű iskolás gyermekek számára.
1850-től a szeminárium spirituálisa, lelki igazgatója Veszprémben. 1854 lett városi plébános és kanonok, 1861-től koppányi címzetes prépost.
1864-ben megalakította a veszprémi Katolikus Legényegyletet.[1]
1866-tól somogyi, 1870-től zalai, majd 1872-től székesegyházi főesperes és hántai préposttá nevezték ki.
1873. április 25-én kapta püspöki kinevezését, és még az év december 23-án szentelték föl lorymai püspöknek. Mivel egyházmegyét nem kapott a püspökséghez, ezért lett lorymai püspök, amely a mai Törökország területén lévő, volt püspökség. 1874-ben megépíttette a veszprémi várban a mostani Plébániaházat.
1875-ben a Veszprém megyei káptalan helynökévé választják, egyúttal ő lesz Kovács Zsigmond veszprémi megyés püspök püspöksége alatt a püspöki vicarius, vagyis a megyés püspök helyettese. 1888-ban nagypréposttá választják, ebben az évben tartotta Aranymiséjét is.
Pribék István József népszerűsítette a csatári búcsújárásokat, amelyeket 1767 körül kezdeményezett Hilarion ferences remete.
1898. július 12-én Veszprémben halt meg, a Vasárnapi Újság 29. száma szentelt neki nekrológot. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Munkái
Jézus egyházának történelme alsóbb rendű iskolás gyermekek számára, Veszprém, 1849. (Ism. Religio 1849. II. 21. szám.)[2]
