PROFILPELAJAR.COM

	Porzsolt Kálmán
	Élete
Született	1860. november 10.; Ludas, Magyarország
Elhunyt	1940. április 8. (79 évesen); Budapest, Magyar Királyság
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Házastársa	Gazsi Mariska (1905–); Lukács Júlia;
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza, színmű
	A Wikimédia Commons tartalmaz Porzsolt Kálmán témájú médiaállományokat.

Barátosi Porzsolt Kálmán (Ludas, 1860. november 10. – Budapest, 1940. április 8.) író, újságíró, színigazgató; a Petőfi Társaság tagja. Porzsolt Gyula, Porzsolt Jenő és Porzsolt Lajos testvére. Írói álneve: Parlaghy Kálmán.

Pályája

Barátosi Porzsolt Benő és Vendrinszky Mária fia. Középiskoláit Budapesten és Kecskeméten, a bölcseletet a budapesti egyetemen végezte. A testnevelés reformjának programját ő állította össze és annak propagálására 1884-ben testvérével, Porzsolt Jenővel Herkules címmel szaklapot alapított.^[1] A múzeumok, könyvtárak és képtárak szaporítása érdekében szervezte az Országos Múzeum- és Könyvtárbizottságot és Tanácsot. Számos népkönyvtárat létesített. Széll Kálmán társaságában létrehozta a Dunántúli Közművelődési Egyesületet, melynek éveken át főtitkára, az Országos Múzeum- és Könyvtárbizottságnak pedig előadó titkára volt. 1894 végén Szana Tamástól átvette és 1897-ig végezte a Fővárosi Lapok szerkesztését, abból politikai napilapot csinált.

1891. szeptember 14-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette Lukács Juliska színésznőt; a tanúk Porzsolt Ernő (1854–1921) építész és Porzsolt Benő miniszteri hivatalnok voltak.^[2]^[3] 1905-ben váltak el.^[4] Második felesége, Gazsi Mariska szintén színésznő volt, vele 1905. december 4-én kötött házasságot Budapesten.^[5]

1897 januárjában megkapta a Népszínház bérleti jogát és októberben az igazgatást is átvette. 1902-ben ismét kibérelte a színházat, de attól 1904-ben anyagi okok miatt meg kellett válnia. Haláláig a Pesti Hírlap belső munkatársaként dolgozott. A magyar színművek kultuszát propagálta és több pályadíjat tűzött ki a Népszínházban és a Nemzeti Színházban is.

Írói pályáját 1876-ban kezdte, szépirodalmi munkásságát főként elbeszélések jellemzik. Regényeiben keserű világfelfogással mutatta be élesen megfigyelt alakjait. Több drámai pályadíjat nyert. Színikritikusnak is a nevesebbek közül való. Ezernél több irodalomtörténeti, képzőművészeti, oktatásügyi és általában kultúrpolitikai cikket írt a lapokba.

Írásai

Cikkei a Figyelőben (IX. 1880. Petőfi „Őrült”-je, 1882. Magyar írói álnevek, 1884. Egy év irodalma 1883., Irodalmi szemle); a Pesti Hirlapban (1880. 254. sz. A magyar Horatius, a Virág-ünnep alkalmából, 1882. 189. sat. sz. A Maros mentén, útinaplómból, 325. sz. Munkácsy Flóráról és Feleky Miklósról); a Magyarország és a Nagyvilágban (1880. Emlékezés Katona Józsefre, Kisfaludy Károly halálának félszázados emléknapján, 1881. Jankó János pongyolában); a Honban (1880. 105. sz. Egy szerencsétlen költő: Katona József, 233. Tudományos kirándulások, 320. A vidéki sajtó, 1882. 98. sz. Jankó János); a Függetlenségben (1882. 47. sz. Kritikánk); a Nemzetben (1884. 304. sz. Horvát Cyrill sat.); a Nemzeti Ujságban (1883. 50. sz. színmű ismertetés); az Arad és Vidékében (1884-1886., 1888. elbeszélések, rajzok); a Szabadelvű Naptárban (1885. Magyarország sportja); a Képes Családi Lapokban (1885-86. elb.); a Magyar Szalonban (VIII. 1888. Az utolsó ujdonság, 1902. Az új népszinház); a Magyar Könyvszemlében (1894. P. a múzeumok titkára felterjesztése, 1901. Múzeumok ...); a Fővárosi Lapokban (1895. 351. sz. A könyv); B. Virágh Géza, A magyar szinművészetben (1900. A leghálátlanabb szerep). Az 1890-es években a Nemzet főmunkatársa volt, öt évig erős harcot folytatott a liberális reformok mellett.

Munkái

A párbaj. Színmű egy felvonásban. Bpest, 1881 (Nemzeti Szinház Könyvtára 139. Először adatott a bpesti nemzeti színházban márc. 2. Ism. P. Napló 64., Ellenőr 129. sz. Beöthy Zsolt, Szinműírók 161. l.)
Szerencsétlen furulyások. Elbeszélések. Uo. 1884
A sport-világból. Elbeszélések. Uo. 1885. (Herkules-Könyvtár IV. Többekkel együtt)
A viharos élet. Elbeszélés. Uo. 1886. (Ism. Nemzet 312., Budapesti Hirlap 309. sz.)
A testgyakorlati oktatás rendszere. A testgyakorlat oktatásra vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteményével. Uo. 1887. (Herkules Könyvtár VII.)
Sport és szerelem. Elbeszélések. Uo. 1887. (Németre ford. Kohut Adolf. Kirchhain, 1891)
Fürdői emlékek. Elbeszélések. Uo. 1887
Kártyajátékok könyve. Parlaghy Kálmán álnéven, Uo. 1888
Az irodában. Monolog. Uo. 1889. (Monológok 25.)
Fürdők és nyaralóhelyek a Dunántúlon. Ugyanott, 1893-95. (Sziklay Jánossal együtt)
A dunántúli közművelődési egyesület I. Évkönyve. (Az alakulás története) 1890. máj. – 1892. máj. II. Évkönyv 1892-1893. III. Évkönyv 1893-94.
Gyermekkirály (Színmű, Bp., 1900)
Az asszony. (Színmű, Bp., 1906)
Iskolatársak. (Vígjáték. Bp., 1907)
Kártyajátékok könyve. A legelterjedtebb hazai és külföldi kártyajátékok leírása; bev. Mokány Berci; 2., jav., bőv. kiad.; Lampel, Bp., 1907
Egy nyugalmazott gavallér emlékiratai. (Bp., 1913)
Zsolt Esti Levelei. (Bp., 1913)
Embervásár (Elbeszélések. Bp., 1913)
Festett világ (Elbeszélések. Bp., 1913)
A szerelem könyve (Regény. Bp., 1923)
Parlaghy Kálmán: Kártyajátékok könyve; Pytheas, Bp., 2008 (hasonmás, eredeti: 1889)

Jegyzetek

↑ A Herkules című testgyakorlati és sport-közlöny első száma 1884 tavaszán jelent meg.
↑ A Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 340/1891. folyószám.
↑ Pesti Hírlap, 1891. szeptember 15.
↑ A m. kir. Curia 5550/1905 P. sz. ítélete.
↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 495/1905. folyószáma alatt.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.
fősz. Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó, 1990 (Hozzáférés: 2011. április 16.)
Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 8. kötet. (A színműirodalom c. alfejezet.) (1930–1941.)