Ürményi Pintér Mihály (Jászberény, 1813. július 14. – Jászberény, 1892. június 4.) jászberényi főbíró, polgármester.

A család a Nyitra vármegye Ürmény településről származik. A XVIII. század második felétől a város képviselő-testületében már a család több tagja is megtalálhatók.

Édesapja Pintér Mihály, aki a városi testület tagja volt, anyja pedig Kosótzky Terézia.^{[mj 1][1]}

Iskoláinak elvégzése után 1837-ben Jászberény város aljegyzője lett. Apja, idős kora miatt 1844-ben lemondott a hivataláról és ekkor vagyona egy részét átadta fiának,^{[mj 2]} és a városi tanácsban betöltött tanácsnoki^{[mj 3]} feladatát is. 1848-ban már ő képviselte a várost a kerületi közgyűlésben.

Később főbíró lett, 1873. január 26-án pedig Jászberény város első polgármesterévé választották. Hat évig töltötte be ezt a tisztséget, mint a város első embere.^{[mj 4]}

Abban az időben sem volt idegen a politikától az alaptalan vádaskodás. Ennek egyik emlékezetes esete amikor Farkas János polgármestert megvádolta Pintér Mihály. A főhatóság által lefolytatott vizsgálat nem állapított meg visszaélést, így a vád később elbukott, de Farkas már nem tért vissza a jászberényi közéletbe, hanem elhagyta a várost is.

Polgármestersége éveiben nagy mértékben fejlődött a város, s ebben része volt neki is. Az, hogy vasút létesült, az hogy múzeumot alapítottak az érdem elsősorban Sipos Orbán és Pethes József országgyűlési és városi képviselőké.

Az viszont elsősorban az ő hibája, hogy a város gazdálkodásában sok rendezetlen ügy volt. A város képviselő-testülete egy felkészültebb városvezetőt akart. 1879-ben Pintér visszavonult, de mint első tanácsnok^{[mj 5]} benne maradt a városvezetésben.

Gazdag, vagyonos ember volt, nem nősült meg, így örököse sem volt. Végrendeletében a vagyonát a városra hagyta, és ez volt életének legnagyobb és legemlékezetesebb tette.

Hatalmas vagyonának jelentős részét közcélokra hagyományozta, így négy artézi kutat^{[mj 6]} fúrtak a város lakói részére.^[2] A kutak közül a legjelentősebb az úgynevezett Bundás-kút volt, mely ma már kút funkciója nélkül díszíti a város főterét: Jankovits Gyula 1912-ben készített szobráról, a juhászbundás Benedek László városi juhászt ábrázoló alakról kapta a nevét.^[3]

1. ↑ A jászberényi Nagyboldogasszony templom kriptájának helyreállítása során megtalálták ürményi Pintér Mihály édesanyjának Kosótzky Terézia fehér porcelánszögekkel kivert koporsóját.
2. ↑ A gazdálkodás nem állt távol tőle, hiszen már fiatal korában besegített apja gazdaságába
3. ↑ városi főtisztviselő
4. ↑ A 19. század közepéig a város első embere a főbíró volt
5. ↑ Ez abban az időben polgármester-helyettesi funkciónak felelt meg.
6. ↑ 1893-ban a Szűzlány kútja, 1895-ben a Lehel Szálló udvarán és a Jákóhalmi úton, végül a legnevezetesebb az 1908-ban létesült Bundás kút

• Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Második, bővített kiadás. Jászberény: (kiadó nélkül). 2003.  
• Dr. Szentiványi K. Gyula: Társadalmi Feladatok. Budapest: (kiadó nélkül). 1893.  
• Barabás Imre: Fejezetek az ártézi kútfúrás XIX.-XX. századi történetéből. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiadványa. Szolnok: (kiadó nélkül). 1995.