Piacenza városában született mélyen vallásos szülők gyermekeként. Felnőve szülei kérésére egy Eufrozina nevű igen szép és erényes nőt vett feleségül. Később egy vadászat alkalmával vigyázatlanul hagyta tábortüzét, amely lángba borította a piacenzai erdőt. Konrád észrevétlenül visszatért a városba, és helyette egy ártatlan embert fogtak el, aki a kínzások hatására elismerte a gyújtogatást. Konrád lelkiismerete ezt nem bírta elviselni, ezért nyilvánosan bevallotta tettét, és gazdag örökségének eladásából fedezte a kárt. Az eset döntő hatással volt életére, a feljegyzések szerint Konrád a világi dolgok hiábavalóságaként értékelte az eseményt. Felesége beleegyezésével otthagyta a várost, Rómába ment, ahol belépett a ferences szerzetesrendbe. (Eufrozina apáca lett.) Rómából Szicíliába ment, ahol betegek ápolásával foglalkozott. Később egy hegyre költözött, és életének hátralévő éveit remeteként élte. A krónikák úgy tudják, hogy csodatettei és jövendölései miatt sokan tisztelték már életében. 1351-ben hunyt el. A római katolikus egyház szentként tiszteli, és halála napján (február 19.) üli emlékét.
A megtérésének története egy másik elbeszélés alapján:[1]
Konrád szeretett vadászni, időnként katonáskodott is. Egyszer egy vadat üldözött, mely egy bozótosba menekült. Hogy onnan kiriassza, Konrád fölgyújtotta a bozótot. De a tűz továbbterjedt, s leégett egy nagy erdő. Konrád észrevétlenül a városba osont. A város vezetősége egy szegény embert fogott el és gyanúsított a gyújtogatással.
Kínzással kicsikarták tőle a beismerő vallomást, erre halálra ítélték. Mikor ezt Konrád megtudta, megmozdult benne a lelkiismeret, bevallotta, hogy ő okozta a tüzet, így megmenekült az elítélt ember a haláltól. Konrád pedig megtérítette a kárt, s úgy érezte, egész életét meg kell változtatnia. Belépett Szent Ferenc III. rendjébe, magára öltötte a világi rendi ruhát, s igazán „bűnbánó testvér” akart lenni.
Feleségével megbeszélte a dolgot, az hajlandó volt belépni a piacenzai klarisszákhoz. Ő maga zarándokútra indult. Sorra járta Itália zarándokhelyeit, először is Rómát látogatta meg. Majd eljutott Szicíliába, itt Neto (v. Néti) városában húzódott meg egy házacskában. Sokan felkeresték, imáit, tanácsát kérték, mire ő messzebbre ment s egy barlangban húzódott meg. Itt élt kemény önmegtartóztatásban, böjtölésben, virrasztásban közel 40 évig. Sok beteg gyógyult meg Konrád imájára. Mint Szent Ferenc, ő is bizalmas kapcsolatban volt a madarakkal. 1351. febr. 19-én halt meg. VIII. Orbán (1623-44) avatta szentté.
Legendái:
A csoda, amelyről Konrád legismertebb, a "Kenyér szaporításának csodája". Ez a Szicíliát sújtó 1348-49 közötti éhínség alatt történt, amikor a szigeten súlyos bubópestis tört ki. A katasztrófa ideje alatt bárki, aki segítségért fordult a remetéhez, kapott egy meleg kenyeret, amelyről azt mondják, hogy az angyaloktól kapta.[2]
Konrádnak szokás volt péntekenként elmenni Netoba is, egy sokak által tisztelt kereszthez, ahol hosszasan imádkozott. Egy ilyen pénteken néhányan - nem jószándékkal - meghívták ebédre: Halnak mondták a sertéshúst, amit tálaltak, hogy később azzal vádolják, hogy pénteken megette a húst. Konrád velük együtt ette, amit kapott. Utána számon kérték tőle: hogyhogy szent ember létére pénteken húst eszik? Konrád állította, hegy ő halat evett. Bizonyságul megmutatta tányérját, melyen halszálkák és maradékok voltak.[1]
